Hadak Útja

 

Malifaux ismertető – 2. rész

Múltkori cikkünkben (amit itt olvashattok) ismertettük a játék hátterét és alaphangulatát. Most magát a játékot és annak résztvevőit – vagyis a seregeket – mutatjuk be részletesebben. Lássuk először, hogy kiket is lehet megölni, vagy lelketlenül az összecsapások vágóhídjára küldeni Malifaux kegyetlen világán. Vágjunk is bele!

A frakciók

A játékban öt frakció közül válogathatunk – irányíthatjuk a Céh (Guild), a Misztikusok (Arcanists), a Sohaszülöttek (Neverborn), az Újraélesztők (Ressurrectionists) és a Kitaszítottak (Outcasts) csapatait.

A Céh minden eszközzel igyekszik elnyomni és kiszorítani a többieket Malifaux-ból és a lelekkő kereskedelemből. Külön specialistái vannak a rivális csoportok ellen – szörnyvadászok, halál-bírák és boszorkányvadászok csapatai járják az utcákat, valamint a környező vidéket, hogy felkutassanak és elfogjanak vagy végezzenek minden gyanús elemmel.

A Misztikusok alvilági szindikátusa – mely a Bányászok és Gépjavítók Egyesülete (Miners and Steamfitters Union) mögé bújik – gyakorlatilag egy folyamatosan szerveződő alvilági csempészbanda. Szabotázscsapataik tagjai nagyhatalmú varázshasználók, mágikus praktikákkal felerősített bestiák és félig mechanikus, félig mágikus szerkezetek.

Az Újraélesztők a nekromancia – a Céh által illegálisnak nyilvánított és hevenyen üldözött – gyakorlatában jeleskednek. Frankenstein-szerű húsgólemeket, élőholt lények széles skáláját és egyéb morbid teremtményeket találhatunk soraik között, melyeket kellően elborult halálmágusok irányítanak.

Malifaux őshonos lakói a Sohaszülöttek, akik látszólag semmi mást nem akarnak, mint mindenki mást kiirtani. Az emberiség legősibb mítoszait és legvadabb rémálmait megelevenítő szörnyetegek rejtélyes boszorkányok irányítása alatt állnak csatarendbe.

A többi frakcióval ellentétben a Kitaszítottak nem igazán alkotnak egységes csoportosulást. Ők igazából csak próbálnak a maguk módján érvényesülni Malifaux kegyetlen világában, ám ha a többi frakció valamelyike túlságosan a nyakukra telepszik, akkor kemény fellépésre képesek. Tagjaik leginkább szerencsevadászok, specialisták, és zsoldosok, akiket – kellő fizetség ellenében – bármelyik másik frakció felbérelhet. Szintén ide tartoznak még a Malifaux lápjaiban honos manók (gremlins) is, akik inkább jópofák, mint használhatóak, ám ha begorombulnak, akkor rendkívül ön- és közveszélyesek tudnak lenni.

A csapatok

Az összecsapások általában 4-8 fős csapatok között zajlanak, a modellek jelentős része pedig nevesített, egyedi karakter. Minden csapatot egy vagy két ún. mester vezet, a többieket pedig a játék elején megállapított pontokból kell összeválogatni. Egy normál meccs (scrap) általában 20-45 pontos, és játékosonként egy mester irányítja, míg egy balhé (brawl) általában 30-70 pontos és két-két mester parancsnoklása alatt nyomulhatnak a felek.

Az elkölthető pontok azonban lélekköveket jelentenek, a csapat összeválogatásának egyik érdekessége pedig, hogy a vásárláskor megmaradt lélekköveket (vagyis pontokat) eltartalékolhatjuk a küzdelemre, hogy később a figurák akcióit erősíthessük, vagy a legdurvább képességek használatát támogassuk. A csaták egy másik vonása, hogy a győzelem legtöbbször nem az ellenséges egységek lemészárlását kívánja meg. A felek minden összecsapás elején véletlenszerűen állapítják meg küldetésük stratégiáját (strategy, ahogy a szabálykönyv nevezi), amit aztán a játék során meg kell valósítaniuk. A kötelező főcél mellé a játékosok még opcionálisan választhatnak egy vagy több cselszövést (scheme) is. Ezek olyan kisebb jelentőségű „mellékcélok”, amik további győzelmi pontokat hozhatnak a konyhára.

A csaták

A csaták általában a hat körig tartanak, utána a véletlen dönt a folytatásról, ám gyakorlatilag legfeljebb egy-két további körön belül véget érnek. A játék végén az nyer, aki a stratégia és a cselszövések megvalósításával több győzelmi pontot tudott összegyűjteni. A legtöbb feladat részleges végrehajtásáért is jár valamennyi pont, illetve a cselszövések zömét be lehet jelenteni a játék elején (ekkor több pontot ér a siker), vagy akár teljes titokban is meg lehet valósítani (nyilván kevesebb pontért). Külön finomság, hogy az egyes frakciók és az egyes mesterek saját, frakció- és/vagy karakter-specifikus cselszövések közül is válogathatnak a mindenki számára elérhetőkön kívül.

Maga a játék tehát körökre osztott – a felek felváltva aktiválhatják egy-egy figurájukat, melyekkel meghatározott számú akciót (legtöbbször kettőt) hajthatnak végre. Egy kör akkor ér véget, ha a játékosok valamennyi egységüket aktiválták. A szokásos mozgás-közelharc-lövöldözés mellett minden modell rendelkezik egyedi képességekkel is, melyek további különleges cselekedeteket biztosíthatnak, vagy akár azt is lehetővé teszik, hogy egy ellenséges figura akcióját megszakítsák.

A rendszer

És ha már a modellek által végrehajtható manővereknél tartunk, mindenképpen érdemes szót ejteni a Malifaux rendszeréről, ami viszont – tudomásunk szerint – teljesen egyedi a hasonló játékok között. Kockák helyett a Malifaux ugyanis kártyákat használ a véletlen megjelenítésére. A játékosok fejenként egy-egy ún. “sorspakli” (fate deck) segítségével döntik el a kétes kimenetelű akciók sikerét. Ez lényegében roppant egyszerű: A játékos felcsapja a sorspakli legfelső lapját, majd annak értékét hozzáadja a modell releváns tulajdonságához – ha az így kapott végeredmény legalább ugyanakkora, mint a célszám, vagy az ellenséges modell hasonlóan kapott összege, akkor az akció sikeres (két modell közötti egyenlőség esetén a támadó nyer).

Azonban mint az előző cikkben is említettük, a sorsot meg is lehet bugázni. A játék elején mindkét játékos 6 vagy 7 kártyát húz a pakli tetejéről (ez az összecsapás léptékétől függ, meccs vagy balhé) – ez az ún. „irányító kéz” (control hand). Ha egy próba során a sorspakli tetejéről felcsapott kártyalap valamiért nem szimpatikus a játékosnak (például nem elég magas az értéke, vagy nem megfelelő a színe, mert bizony gyakran az is számít), akkor lecserélheti az egyik kezében tartott kártyára. A kézben tartott lapokat aztán minden kör elején fel lehet tölteni az induló mennyiségre, vagy akár le is lehet dobálni néhány lapot, hogy újakat húzzon helyettük a játékos. A szabályok ezen része kifejezetten azoknak a játékosoknak szól, akiknek más asztali játékokban még a legrafináltabban összeállított seregét, és a legagyafúrtabb taktikáit is gyakran tönkreteszik a rossz kockadobások.

A sorspakli egyébként egy normál francia kártyapaklival is helyettesíthető, azonban a kényelmesebb és pörgősebb játékmenet érdekében ajánlott beruházni egy a Wyrd Miniatures által forgalmazott sorspaklira. Ez így első olvasatra nem tűnhet túlságosan vevőbarát megoldásnak, azonban azt el kell ismerni, hogy egy sorspakli beruházása még nem dobja meg nagyértékben a játékra fordítandó összeget, ár/érték aránya pedig kiváló. Ráadásul minden kártyalapot különböző és igen kitűnő minőségű grafika díszít.

A kiadványok

A könyvkiadványok nagyjából középárasak, de szintén nagyon korrekt nívót képviselnek. A kötés masszív, a grafikák roppant igényesek és a tartalommal sincs különösebb probléma. A szerkesztőknek speciel el lehetett volna magyarázni, hogy a szabályok és a hangulatregényke egyes fejezeteit egymással keverve leközölni ugyan roppant trendi, de sajnos egyáltalán nem könnyíti meg az olvasást és a megértést – a játék közbeni böngészésről pedig már ne is beszéljünk. Mentségükre szóljon, hogy a szabályok amúgy könnyen tanulhatóak, logikusak és többségében kellőképpen kifejtésre kerültek a könyv lapjain.

Szerencsére nem túl rég megjelent egy külön kiadvány, a Rules Manual, amely tartalmazza az összes fontos szabályt a hangulatregénykék nélkül, összegezve, egyetlen kis formátumú könyvecskében – sőt, ennek egy picit megnyirbált változaza még le is tölthető a játék honlapjáról.

Zárásként

A notórius balszerencsés kockajátékosok mellett a kisebb pénzű, és szűkös időkeretekkel rendelkezőknek is bátran ajánljuk a játékot. Az alapdobozos kiszereléseknek köszönhetően egészen emberi áron lehet kezdő csapatot vásárolni, amely mindenféle kiegészítés nélkül alkalmas egy 20-25 pontos játékra, és a 4-6 figura kifestése még talán nem is igényel extrém időkapacitást.

A következő cikkben néhány példasereget mutatunk be (remélhetőleg addigra lesz sok-sok saját festésű figura is, az illusztráció végett), illetve megosztjuk játékok és a festések során szerzett tapasztalatainkat.

Szerző: Cthulhu