Az Infinity világa - Yu Jing

2014. 02. 04. 17:05 / Infinity

A Ju Ying (ejtsd Dzsu Csing, jelentése nagyjából Jádefőváros) birodalom megértéséhez meg kell értenünk a kínai kultúrában ezredévek óta jelenlévő "Középső Birodalom" eszméjét. A teljes világegyetem három szintből áll, legfelül a Mennyei Birodalom, az istenek és héroszok hona, legalul az Alvilág, a démonok birodalma helyezkedik el; középütt létezik az emberek világa, a Középső Birodalom, melynek egyesítésére, vezetésére az istenek egy kultúrában, tudományokban és bölcsességben gazdag népet alkottak, a kínait. Kínának küldetéstudata van és volt, sőt, lesz is, amíg be nem tudja tölteni az istenek rendelését; ez nem nagyhatalmi törekvés, nem önző cél, nem felsőbbrendűség kérdése, egész egyszerűen ezért vannak ezen a világon. A XX. században a világ egyesítésére a kommunista eszme látszott a legjobbnak, így Kína is a kommunizmus felé fordult; de a XXI. századra bizony kiderült, hogy a világ proletárjai jobban szeretnek közösülni, mint egyesülni és eme nemes eszme is eróziónak indult, elsősorban a nyugati kulturális befolyás hatására. A Kínai Kommunista Párt tehát gondolt egy nagyot és új kulturális forradalomba kezdett, ezúttal azonban épp ellenkezőleg, mint legutóbb: a régi értékeket élesztette újjá, persze néhány szigorú irányelv következetes követésével.

Ezzel párhuzamosan a széteső világgazdaság is kihívások elé állította a nemzetet; az észak-amerikai piac visszaesése és az EU recessziója kihúzta a talajt a dinamikusan fejlődő kínai gazdaság alól, társadalmi feszültségeket generálva és mind élesebbé téve a politikai szakadást a reform-erők és az ultrakonzervatív kommunisták között. Kína hagyományaihoz méltó megoldást talált a gondokra, hatalmas gazdasági terjeszkedésbe kezdett némi diplomáciai-politikai támogatással és gyaníthatóan operatív titkosszolgálati eszközökkel kiterjesztette befolyását a kisebb ázsiai országokra, egyfajta federációba terelte Burmát, Mongóliát, Nepált, Kambodzsát, Észak Koreát, Laoszt, Thaiföldet, Vietnámot, Tajvant és Bhutánt. Az Egyesült Államok összeomlásával csőd szélére került Japán és Dél Korea is csatlakozott az új birodalomhoz, nem kevés feszültséget keverve a már amúgy is forrponton lévő össz-ázsiai levesbe, tekintettel a japánok büszkeségén esett sérelemre, hiszen ők is a térség vezető szerepére áhítoztak korábban.

A Párt hamar felismerte, hogy ennyiféle kultúra nehezen fér meg közös jelképrendszer és összetartó erő nélkül így a Második Kulturális Forradalom hullámain nagyot mert álmodni és újraélesztette a császárságot, hogy megfelelő kohéziót, közös eszmerendszert adjon népeinek. Az új császárság azonban épp eme sokféleség miatt nem lehetett névlegesen is kínai, így született meg az ázsiai népek közös kultúrkincsének kútjából merítve két jelkép: a Jádebirodalom és ura, a Sárkány.

A Párt, hogy jóindulatát és az új idők szelét egyaránt bizonyítsa a Császár kezébe adta az igazságszolgáltatást, a három hatalmi ág egyikét. Azért körültekintően, hogy vezető befolyását csak részben csökkentse ez az új hatalmi struktúra, megalkotta a Császári Rendszert; az utoljára hatalmon lévő, mandzsu származású Csing dinasztia és a korábban éppen általuk elűzött Ming dinasztia leszármazottai felváltva ülnek a Jádetrónuson, így egymással való folyamatos viszálykodásuk meggátolja, hogy végleg aláássák a Párt irányító szerepét. A Második Kulturális Forradalom visszaterelte az embereket a valláshoz is: a széles tömegek a Taoizmusban lelték meg békéjüket, míg a Párton belül, a hivatalnoki karban és a Párton kívüli művészek és értelmiségiek körében a Buddhizmus vált elterjedtté, de a hivatalos államvallás természetesen a Konfucianizmus lett.

A Párt kormányoz, irányít, a Császár igazságot oszt és jelképezi a közös erőfeszítéseket, míg az egyes polgárok mind kiteljesíthetik egyéni életüket egy nagyobb cél, egy közös birodalom és egy, az egész emberiségre nézve ígéretes jövőkép önkéntes szolgálatában; mert ne legyenek kétségeink, ha a Yu Jing társadalmat nézzük, az emberiség egyetlen lehetséges jövőjét látjuk, ahol az egyén bár szabad, de alárendeli magát és céljait a nagyobb társadalmi jó eszméjének.

Miközben zajlott a Birodalom nem éppen problémamentes konszolidációja Pán-Óceánia öles léptekkel haladt az űr meghódítása felé; a Párt vezetői a csillagokban legfeljebb horoszkópjukat látták, de nem tartották megfelelő befektetésnek az űrkutatási programok ösztönzését, maguk között hold- és egyéb űrobjektum-kórosoknak tartva ellenlábasukat, aki csak a pénzt és erőforrást pazarolja egy eleve kudarcra ítélt vállalkozásra. Ez a hozzáállás gyökeresen változott meg Neoterra felfedezésével, végre az ázsiai óriás is ráébredt, hogy az emberiség jövője bizony a csillagokban van és így találhatnak gyors és egyszerű megoldást a területi kórságnak tekinthető túlnépesedésre; egész ipari szektorokat és egyetemeket állítottak át példás szorgalommal és fegyelemmel az űrkutatásra és mire Pán-Óceánia felfedezte Acontecimentot már javában dübörögtek a kici occó szondák rakétái is, lázasan kutatva a végtelent. Hamarosan siker koronázta ténykedésüket, ráadásul az Istenek jóindulatának ékes bizonyítékaként egyből dupla trófeával jutalmazták erőfeszítéseiket, mivel a Shentang-Yutang rendszer két lakható, Föld-típusú bolygót is tartalmazott.

A Párt, részben népességpolitikai okokból, részben a kínai hegemónia további látszólagos csökkentése és természetesen az űrjáró kor jelképeként is áthelyezte fővárosát az új területekre, a Shentangon építve fel a Császári Várost és a kormányzati központot, hivatalosan is fővárosává téve az új bolygót. Az ikerbolygók betelepítésekor azonban érdekes stratégiát alkalmazott: etnikai területeket hozott létre, nagyjából, de nem túl szigorúan elkülönítve a különböző kultúrákat egymástól; máshová kerültek az északi- és déli kínaiak, máshová a koreaiak és megkapták saját kvázi-önálló területüket a mindenki által lenézett japánok is.

A Nagy Kirajzás és a felfedezések kora következett, mindenki lázasan kutatott új, benépesíthető planéták után, de a Birodalom sajnos nem tudta ledolgozni hátrányát a rivális Pán-Óceániával szemben, ellenben szemfülesen elkezdte benépesíteni az utóbbi által felfedezett majd sorsára hagyott jégbolygót, a Svalarheimát; természetesen ezt a nagy versenytárs sem nézhette tétlenül és ő is betelepítésekbe kezdett, nem éppen a béke és barátság magvait hintve el a két gigászi nemzet között. A Paradiso rendszerének szinte egyszerre történő felfedezése tovább mérgesítette a viszonyt és a Human Edge aszteroida-övezetének bányászati jogvitái csak olajat öntöttek a fennen lobogó háborús lángokra, belesodorva a két vezető hatalmat és mindenki mást is a Neokolóniai Háborúkba, melynek az O-12 hathatós beavatkozása tudott csak véget vetni.

A felfedezések, konstans terjeszkedés és a háború folyományaként a birodalom hatalmi berendezkedése kikristályosodott: a Párton belül a Régi Gárda ultrakonzervatív kvázi-kommunista vonulata küzdött az irányításért a Reformerek haladó(bb) csoportosulása ellen változó sikerrel hódítva meg a szavazókat, míg a Tiltott Palotában a két császári dinasztia áskálódott folyamatosan egymás ellen. Igazából csak a harmadik Császár próbált meg fellépni a fennálló rend ellen és kiebrudalni a hatalomból a Pártot, de ő sajnálatos módon leesett egy lépcsőn, miközben szolgálati fegyveréből négy különböző kaliberű lövedéket repített a tarkójába, hátába, szívébe és lépébe. Kanyargós, hosszú lépcső lehetett.

Folyamatos technológiai fejlődés közepette érte a Birodalmat Ariadna újrafelfedezése; természetesen nem maradhattak távol a gyéren benépesített, de Tesseumban gazdag bolygótól és máris egy újabb háború közepében találták magukat. Az Ariadnai Kereskedelmi Konfliktusnak is az O-12 vetett véget, de egy nem várt társadalmi változást is előidézett: a forrongó japán szakadárok militarista vonala kikövetelte a saját etnikai ezredek hivatalos felállítását, így létrehozván a Japán Szektoriális Haderőt, amely kiváló támadóékül szolgált a konfliktusok során, néha háttérbe szorítva a fegyvercsővel terelt politikai foglyokat is a rohamok éléről. Ezen ezredek büszkék hagyományaikra és sikereikre, a Bushido szellemében halálmegvető bátorsággal küzdenek mindig az első sorokban és veszteséglistáikat zászlóikon örökítik meg, folyamatosan veszekedve a Hadtáppal erősebb kvantum-mikroszkópokért és kisebb nano-ecsetekért, hogy minden hős neve a méltó helyére kerülhessen.

A régi sebek és harcok emléke folyamatosan parázslik a látszólag békés felszín alatt, a nagy rivális, Pán-Óceánia teljesen másképp képzeli az emberiség jövőjét, önzésüket, egyénieskedésüket és liberalizmusukat kiterjesztenék az eme értékekre egyáltalán nem fogékony népekre is. A megavállaltok folyamatosan küzdenek az új fejlesztésekért és piacokért és amikor ezekre a mammutokra gondolunk, nem szabad elfelednünk, hogy nem csak mázsás, szőrös testük van, de hatalmas, hegyes agyaraik is, zsoldos-csapatok és titkos, a kormány által támogatott „katonai tanácsadók” és „biztonsági szakemberek” képében.
A béke tehát törékeny máz a folyamatosan zajló titkos háború felett, de a Paradison lejátszódó események bizony kényszerű szövetségeket is szülnek: a Combined Army fenyegetését az emberiség csak egyesült erővel háríthatja el, ha egyáltalán van remény…

 

További cikkek:

Szerző: Gróf



Vélemények, hozzászólások

1. Dreamer88 2014-02-06 15:52

Gratulálok a cikkekhez, nagyon hangulatosak lettek smile