Dust Warfare

2013. 03. 13. 17:02 / Egyéb játékok

Új év - új rendszer megint, természetesen a gyűjtőszenvedélyemtől nem tudok megszabadulni. Régóta szemeztem már a Fantasy Flight Games Dust Warfare nevű játékával, de nem tudtam magam rábeszélni a vásárlásra, hiszen mégiscsak nehéz megindokolni 40 dollár elszórását egy olyan könyvre, amit jó eséllyel használni sosem fogok. Aztán az egyik online shopban akciósan féláron kínálták a pdf verziót, én meg úgy gondoltam, ennyit megér. Szerencsére nem csalódtam.

 

A könyv maga nagyon igényes, még a pdf verzió is. 120 oldal mindössze, ebből 44 oldalt tesznek ki az alap szabályok, 15 oldalt a terepasztal és küldetések leírása, a maradék az alapkönyben lévő két sereg, a szövetségesek és a németek leírása (a SSU az első kiegészítőben van). Az egészen nagyon érződik, hogy verseny-kompatibilis, elsőre átfutva nagyon kevés kérdéses pontot találtam benne, minden egyszerű, világos és érthető, a seregek építési módja pedig nem engedi az eszetlen tápolást. A FAQ 6 oldalas, ebből két oldalt tesz ki az alapkönyv és a két eddigi kiegészítő erratája (jó nagy betűkkel, és még képek is vannak benne), a maradék négyben a gyakori kérdésekre válaszolnak.

A Dust Warfare nem túl régi termék - a kisebb testvére, a Dust Tactics már 2010 óta a piacon van, de az inkább kisebb léptékű, négyzetrácsos lapokon játszódó társasjáték, nem valódi wargame. A “nagytestvér” 2012-ben jelent meg, és lassan, de biztosan hódítja meg a közösséget. Az egyik  szerzője Andy Chambers, akinek a neve nem ismeretlen legtöbbünk előtt. Rendes terepaszalos játékról van tehát szó, ahol pontokból összevásárolt seregek csapnak össze, és kockákat használt. A seregek nem túl nagyok - egy átlagosnak számító 300 pontos sereg 20-25 figura, és egy-két jármű. Jelenleg három nemzet választható: Németország, Szövetségesek, és a Sino-Szovjet Únió.

Háttér


Ha valaki még nem találkozott egyáltalán a játékkal, annak egy gyors összefoglaló: Az év 1947, és még mindig dúl a háború. Azonban ez egy nagyon más háború, mint ami a mi univerzumunkban zajlott. Az egész 1938-ban indul, amikor egy német tengeralattjáró értékes rakománnyal tér vissza antarktiszi expedíciójáról - egy idegen életforma maradványaival, és egy VK nevezetű anyaggal, ami később forradalmasítja a hadviselést.

Persze egy darabig minden haladt az általunk megismert mederben, egészen 1942 végéig.



Ekkora futnak össze ugyanis a sztálingrádi ellentámadás során a szovjet csapatok a németek új csodafegyverével - a “Panzer Kampfläufer” lépegetővel. Ez olyan remekül teljesít a városi harcok során, hogy a német seregek hamarosan elfoglalják a várost. Az egyetlen pozitívum a szovjetek számára, hogy sikerül megszerezniük egy sértetlen lépegetőt. A németek az új technológiával  egyre nagyobb sikereket érnek el minden fronton - igaz, hatalmas a veszteség az emberanyagban, ám az új szervezet, a speciális feladatokra, a VK felhasználására szakosodott Blutkreuz Korps sem tétlenkedik - olyan szérumokkal kísérleteznek a táborokban, amely feltámasztja és irányíthatóvá teszi a holtakat.

1943. Az igazi fordulópont. Egyre dühödtebbek a harcok, a németek megállíthatatlannak tűnnek, ám áprilisban megtörténik az elképzelhetetlen: a Blutkreuz ügynökei meggyilkolják Hitlert. A hadsereg kis híján összeomlik, az Afrika Korps meg is adja magát. Rövid, de véres hatalmi játszma kezdődik Berlinben, de a hónap végén tisztázódik a helyzet: a Birodalom Védelmezője Dönitz lesz, míg a hadsereg irányítása Rommel kezébe kerül. Azonnal nekilátnak a tisztogatásnak, a nácikat felmentik, az SS-t felszámolják. Bár Kurszknál az új erőre kapott német sereg taktikai vereséget szenved (a lépegetők nyílt terepen még nem veszik fel a versenyt a tankokkal), a frontok végül stabilizálódnak, szinte állóháború alakul ki.  

Történik azonban még egy váratlan esemény ebben az évben. Az Egyedült Államoknak nagyon kellemetlen a kétfrontos háború - Japán szorongatha őket, így amikor a németek egy találkozót javasolnak a béketárgyalások elkezdésére, az amerikai és brit vezetés bele is megy a dologba. A tárgyalások sikertelenek ugyan, ám bármilyen nagy titkolózás övezte is a megbeszélést, Sztálin tudomást szerez róla, és mérhetetlen haragjában azonnal kilép a szövetségből.  

1944. A keleti front áll, nyugaton azonban a szövetségesek sikeresen partraszállnak, és visszahódítják Franciaországot. A japánok is bajba kerülnek a másik fronton, így segítséget kérnek Dönitztől, aki azonnal reagál, és több tucat lépegetőt küld Japánba, a pilótákkal együtt. Hamarosan Japán is elkezdi az “Acélszamuráj” programot - saját lépegetők építésbe kezdenek. Persze váratlan fordulatoktól ez az év sem mentes - a Szovjetek egy speciális egysége váratlanul rajtaüt a Madagaszkáron állomásozó amerikai és brit csapatokon, és elfoglalja a szigetet. És ha ez nem lenne elég baj a brit/amerikai koalíciónak, 1944. decemberében megindul a németek ellentámadása az Ardennekben.

1945. A német támadások sikeresek, olyannyira, hogy a szövetségesek csatáról-csatára szorulnak vissza, egészen Normandiáig. Viszont közben egy számukra is sorsfordító kommandós akció váratlan sikerrel jár - az amerikai hírszerzés is ráteheti végre a kezét egy sértetlen német lépegetőre. Azonnal megkezdik a vizsgálatát. Persze nagy szükségük is van rá, mivel a lépegetőkkel megtámogatott japán sereg elfoglalja Ceylont. Truman elnök ettől annyira megijed, hogy parancsot ad a titokzatos VK anyaggal felturbózott atombomba bevetésére. Az eredmény katasztrofális - az egész sziget megsemmisül, 90%-a a tenger alá kerül. Truman azonnal leállítja az atomkísérleteket - a németek ezt már egy évvel ezelőtt megtették, miután Argentínában egy félresikerült kísérlet hatalmas földrengést, és tízezrek halálát okozta. A háború közben egyre hevesebb - japán seregek szállnak partra Ausztráliában és Új-Zélandon, a németek elfoglalják Nepált és Tibetet - senki sem tudja, hogy kerültek oda észrevétlenül. A szovjet és kínai vezetés pedig egyesíti erőit,  létrehozva a Sino-Szovjet Úniót.

1946. A szovjet titkosszolgálat Marxista forradalmak sorát robbantja ki Dél-Amerika államaiban, és csapatokat küld a helyzet stabilizálására a hatalomátvétel után. A szövetségesek számára egyre nagyobb fenyegetést jelent a SSU, “szerencsére” van idejük foglalkozni vele, mivel a németek kiszorítják őket Franciaországból. Szerencse, mert a nyár folyamán szovjet csapatok szállnak partra Alaszkában és Floridában. Bár ez utóbbi helyen visszaverik őket, Alaszkából nagy területet foglalnak el a kommunisták. A németek sem tétlenkednek, az újjáalakított Afrika Korps partra száll Líbiában. A szövetségesek viszont az Antarktiszt támadják, szükségük van a VK-ra.

1947. Kitör a vihar. A német hadigépezet mozgásba lendül, lépegetőket dobnak le ejtőernyővel Doverben, a keleti fronton pedig Leningrád és Moszkva kerül ostrom alá, az antarktiszi ellentámadás is megindul, Japán pedig ausztráliát szorongatja... itt tartunk most.


Az egységek

Az egységek egy kártyával érkeznek (ez az adatkártya ugyanaz a két játék esetében), amin minden fontos információ megtalálható. Nem véletlenül írtam egységeket - a játékban nem az egyes modelleknek, hanem az 1-10 fős egységeknek van közös adatlapjuk. A három fő jellemző a mozgás, a seb pontok száma, és az egység besorolása (pl. Gyalogság 3 vagy Jármű 6 - a besorolás neve utáni szám az egység páncélzatának erőssége). A kártyán szerepelnek természetesen az egységre vonatkozó speciális szabályok, ezek alatt pedig az egység által használható fegyverek táblázata - röviden minden fontos infó, ami a játékhoz kellhet, rajta van a kártyán (elméletileg, erről lásd a cikk végét).



Az alaprendszer és a kockák

A rendszer szerencsére nagyon egyszerű (de nem primitív!). Saját kockája van, de ez könnyen szimulálható normál kockákkal, mivel a Dust Warfare kockákon 4 üres és két “találat” oldal van, azaz közönséges hatoldaú kocka tökéletes hozzá - az 5 és a 6 a találat, a többi az üres. A mechanika is ennek megfelelő, dobsz a kockával (vagy kockákkal), ha az eredmény találat, akkor sikeres a teszt, ha nem, akkor nem.

A használatukra egy példa (a játékban minden akció hasonlóképp működik, egységesen, de a legbonyolultabb művelet pont a lövés) - egy német gránátos egység rálő egy kőfal mögött lapuló amerikai ranger osztagra. A németeknél egy MG48 géppuska és négy StG47 gépkarabély van. A rangereken szerencsére van védőmellény, így Gyalogság 2 a típusuk. A gránátosok adatlapján a fegyvereknél fel van tüntetve a hatásosság az egyes célpont-típusok ellen. Az StG47 1/1 a Gyalogság 2 ellen, azaz fegyverenként 1 kockával kell dobni, és minden találat eredmény 1 sebet okoz. Az MG48 4/1 ugyanezen típus ellen, azaz lövéskor 4 kockával kell gurítani, és minden találat 1 sebet okoz a célba vett egységnek. A német játékos dob, összesen 8 kockával - 4 találatot ér el, ami kiváló eredmény. A rangerek 2-es páncél értékkel rendelkeznek (ezt jelzi a Gyalogság 2), így az egység (nem a figurák!) két páncél kockát kap, minden ezekkel gurított találat eredmény levéd egy sebet. Az amerikai játékos dob, és 1 találata van. Ráadásul a fedezék maga is automatikusan véd 2 sebpont értékben, így végül csak 1 sebpontot szenved el az egység, és persze kap egy morál jelzőt.  



A játék menete

A játék maga körökre osztott, egy körben négy fázis: a kezdemény, a parancs, az egység, és a befejező fázis található.

A kezdemény fázisban dől el, hogy melyik játékos lesz az adott körben a kezdeményező, és melyik a reagáló fél. Ehhez fog mindenki annyi kockát, ahány egysége van még az asztalon, és dob. Aki kevesebb találatot dobott, az fog kezdeményezni. Viszont a dobott értékeket meg kell jegyezni, ugyanis a következő fázisban a játékosok annyi parancsot adhatnak ki, ahány találatuk volt...

A parancs fázis tulajdonképpen egy extra kör a rendes előtt. A játékosok (előbb a kezdeményező, majd a reagáló fél) speciális utasítást adhatnak ki a parancsnoki egységeiktől maximum 12”-re lévő, az előző fázisban dobott találatoknak megfelelő számú csapataiknak. Kétféle speciális parancs van -  a “rendeződés” parancssal levehetjük az egységről az esetleges morál/reakció jelzőket, míg az “akció” paranccsal az egység rögtön végrehajthat 1 akciót (lövés vagy mozgás), bár ezért kap egy reakció jelzőt.

Az egység fázisban történik az akciók zöme. A kezdeményező játékos kezd, és sorban minden egységével cselekedhet. A cselekvés alapesetben három fajta akcióból állhat: mozgásból,  lövésből és speciális képességek használatából. Ezek bármilyen kombinációban követhetik egymást, sőt, akár dupla mozgás/lövés is lehetséges. Az ellenfél persze nem csak áll, és nézi mindezt tétlenül - 12”-en belül reagálhat a kezdeményező játékos akcióira a feltételeknek megfelelő egységeivel, igaz, ilyenkor kap egy jelzőt, így a saját körében eggyel kevesebb akciója lesz.  

A befejező fázisban a jelzők levétele következik, illetve náhány küldetésnél speciális események is történhetnek, azok jellemzően itt fejtik ki hatásukat.



Morál és jelzők

Az egységek minden ellenük kidolgozott lövés akció után kapnak egy morál jelzőt, ha legalább egy találat volt a dobás során (a páncél mentők előtt). Ha egy egységen morál jelző van, akkor 1 akcióval kevesebbet tehet a körében, és nem reagálhat az ellenfelére. Ha pedig több morál jelző van az egységen, mint ahány figura maradt benne, akkor a csapat futásnak ered.

Ha egy egységen reakció jelző van, akkor szintén elveszít egy akciót, és nem reagálhat ellenfelére. Ha egy egységen morál és reakció jelző is van, akkor bizony az adott körben semmit nem fog csinálni.

Speciális képességek

Speciális képességekből rengeteg van már az alapkönyvben is. Ezek rendkívül széles skálán mozognak, pár kiemelt példa:

  • Tüzérségi megfigyelő: az ágyúknak és aknavetőknek segít a célzásban
  • Badass: akkor is kap egy akciót, ha morál és reakció jelzője van
  • Black Ops: a parancsfázisban egy akciót tehet pont ráköltése nélkül az egység
  • Mászás: az egység fel van szerelve mászófelszereléssel, így akár falon is fel tudnak jutni
  • Megfigyelő: az egység, amelyhez be van osztva, felcseréli lövéskor a kockán az értékeket, azaz sima D6 esetén 1-4 között talál, 5+-ra mellé

 

Seregépítés

A seregépítés menete egyszerű, de szerencsére jól ki van találva. Szokás szerint egy példával mutatom be, hogy hogyan működik. A cél egy 200 pontos szövetséges sereg összerakása, ez egy kiváló kezdőérték, mert más sok minden belefér, de még kezelhető a mennyiség egy kezdő számára is. A könyvben lévő táblázatot megnézve 200 pontban 1-2 szakasz lehet, és 0-2 hős.

Kezdek a sereg magjával, az első szakasszal. A szakasz a Dust Warfare sereg alappillére, általában több fajta is rendelkezésre áll. A szövetséges oldalon ezek a következőek:

  • Gyalogos szakasz - a hagyományos gyalogság
  • Elit szakasz - a nehézpáncélos kommandók
  • Roham szakasz - gyorsan mozgó sokkcsapatok.


A választásom most az elit szakaszra esik. A listát megnézve az elit szakasz felépítése a következő:

  • Parancsnok (kötelező): páncélozott ranger parancsnoki raj vagy hős
  • 1. raj (kötelező): páncélozott ranger roham/taktikai/tankvadász, vagy brit ejtőernyős raj
  • 2. raj (opcionális): páncélozott ranger taktikai/tankvadász, ranger felderítő vagy brit ejtőernyős raj
  • 3. raj (opcionális): páncélozott ranger taktikai, vagy ranger taktikai/támogató raj
  • 4. raj (opcionális): páncélozott ranger tankvadász, ranger taktikai/támogató/felderítő raj
  • Támogatás (max 1 minden két megvett raj után): ranger megfigyelő/mesterlövész csapat, M1 könnyű lépegető, M2-A/B/C lépegető


Átnézve a figurákat, a következőket választom: 1 páncélozott ranger parancsnoki raj, 1 brit ejtőernyős raj, 2 páncélozott ranger taktikai raj, és támogatásnak egy M2-B “Hot Dog” lángszórós lépetegő. Mindez 152 pont, 12 figura és 1 lépegető.  A maradék pontokból indítok egy új szakaszt, amelyet a Bazooka Joe nevű hős vezet, és a kötelező rajt egy ranger támogató csapat adja, összesen 45 pontért. Azaz a 200 pontos seregem összesen 18 figura és 1 lépegető, egyáltalán nem vészes.



Költség és figurák

Persze nagyon nem mindegy, hogy mindez mennyibe kerül. Külön Dust Warfare figurák nincsenek - a Dust Tacticshoz kiadott dobozokat kell megvenni, de mivel egy ilyen dobozban igen kényelmes módon mindig egy teljes egység van, ezért ez egyáltalán nem probléma.
Egy gyalogos egység általában 12 font, azaz picit több mint 4000 Ft körüli áron van. Ezért kapsz 3-6 előre alapozott és talpalt műanyag modellt. Azonban sokan nem ezeket veszik, és nem is csak az áruk miatt - a figurák meglehetősen lágy műanyagból vannak, és rengetegen kiemelték, hogy például a fegyverek csöve majdnem mindig görbe. Szerencsére rengeteg az alternatív modell, hiszen gyakorlatilag bármilyen 28mm-es modell használható  a játékhoz. Imperial Guard a 40K-ból, 28mm-es Bolt Action figurák, Warhammer/Confrontation zombik, nem is beszélve az egyéb Weird WW2 gyártók termékeiről.  

A lépegetőkkel már más a helyzet, bár az áruk nem annyira baráti (22 font, azaz kicsit több mint 7500 Ft), de csak 1-2 darab kell belőle összesen, ráadásul a modellek a leírások szerint kiváló minőségűek - és persze eszméletlenül néznek ki.

Végül szót kell ejtsek egy plusz lehetőségről - a Dust Tactics alapdoboz 65 font (23.000 Ft), és ebben van egy alap amerikai és német sereg, mindkettőben 1 hős, 3 egység és egy lépegető, kezdésnek ideális! 

Támogatás

A játék támogatásával nincs probléma. A Dust Tacticshoz folyamatosan jönnek ki az új egységek, amelyek természetesen egyenesen átemelhetőek a nagyobbik játékba. De a Warfare maga is fejlődik szépen - az alapkönyv mellett már kapható az Operation Zverograd (SSU egységek, forgatókönyvek), az Operation Hades (térképes kampány Sztálingrádban) és az Operation Icarus, amely a repülőket és helikoptereket vezeti be a játékba.

Rengeteg tervük van a készítőknek a játékkal kapcsolatban. A legkézenfekvőbb az új frakciók megjelentetése, a mindenki által biztosra vett japán sereg mellett az egyik készítő elejtett félmondatából arra lehet következtetni, hogy egyszer majd azok az idegenek is visszatérnek a földre, akik egyik hajóját a nácik megtalálták az Antarktrisz jege alatt... És erről persze rögves az XCOM játékok ugrottak be grin



Kritikák

Természetesen nincs játék, amely mindenkinek tetszene, és a közösség ezt a játékot is kikezdte. Az alapszabályokkal szerencsére senkinek nincs baja, és a figurák kinézetére/minőségére vonatkozó megjegyzéseket is nyugodtan figyelmen kívül lehet hagyni, hiszen az ízlés kérdése.

A kritikák nagy része a seregek közötti egyensúlyt érinti - jelzem, nem a frakciók közöttit, hanem bizonyos sereglisták közöttit. Konkrétan olyan kombinációkat lehet összehozni a készítők legjobb akarata ellenére is, amivel igen nehéz szembeszállni, ha nem készülsz rá kifejezetten. Két kombót emelnek ki főként, az egyik sok mesterlövésszel operál (meglehetősen erősek a játékban), a másik pedig egy olcsó alap szakaszokból és 1-2 lépegetőből álló horda. Persze ezek inkább nagyobb pontszámban jelentősek.

A másik kritika, hogy kevés ez a 3 frakció a játékban. Ezzel én tudnék vitatkozni (WW2 is elvan hárommal :-D), de nem érdemes, tekintve hogy egy éves sincs a játék, és bevallottan lesznek hozzá új frakciók.

A harmadik kritika, hogy a betanulási fáziban nagyon sokat kell a könyvet lapozgatni. A figurák adatlapján ugyanis csak a speciális képességeik neve és az oldalszám van feltüntetve, a leírásuk nincs ott. De tegyük fel kíváncsi vagy a lángszóró leírására. Odalapozol a könyv 84. oldalára, ahol a rövid, de általános bevezetés alatt ott az leírás, hogy a lángszórókra jellemző “burst” tulajdonságot a 83. oldalon találod, míg a “spray” a 84. oldalon olvasható... Ez a kritika teljesen jogos, szerencsére egy idő után nem probléma, mert azért olyan rengeteg sok speciálus szabály nincs, de az elején bizonyosan bosszantó.



Összegzés

Engem nagyon megfogott a játék. A rendszere alapvetően pofonegyszerű, akár teljesen kezdőknek is világos a működése a játék saját kockájával. A seregek nem túl nagyok, jól lehet taktikázni és manőverezni, és simán ki tudom próbálni az IG seregem maradékával. No és persze ki ne szeretne egy játékot, amiben náci zombik és gorillák, Sherman lépegető tankok és MI-24-ről mintázott helikopterek, nehézpáncélos brit kommandósok és lézerágyús német gránátosok vannak? Na ugye.



 

Szerző: Roodie



Vélemények, hozzászólások

1. Gróf 2013-03-13 16:58

Jól hangzik! FFGt szeretjük. Tarthatnál bemutatót is grin

2. Freddy Krueger 2013-03-13 17:20

Érdekesnek látszik, az említett pdf-et honnan lehet leszedni?

3. Roodie 2013-03-13 17:22

Wargame Vault, 20 USD.

4. Freddy Krueger 2013-03-13 17:38

Elfogadják vajon jpg-ben a 20 dollárt, vagy konvertáljam át pdf-be azt is?

5. bbzs 2013-03-13 20:40

A megjelenes kornyeken raprobaltunk, es a kezdeti bukdacsolas mellett is szorakoztato volt… A lepegetok tenyleg nagyon szepek, es a gyalogosok sem veszesek…
A kartyak azonban nem 100n kompatibilisek, erre azert erdemes figyelni… smile

6. Roodie 2013-03-13 21:04

Hm, én abban a tudatban voltam, hogy azok. Szerencsére fan-made kártyák vannak hozzájuk, és jobbak, mint az eredeti:

http://bit.ly/Ya52ti

7. Sco 2013-03-14 09:04

Köszi a cikket, jó lett!
Nekem az a véleményem a játékról, videók nézése után is, hogy ha már világháború, akkor ott van a FoW, OWW, ha pedig már elborultság, akkor pedig a 40k., Warmachine. Ha szakaszharcok, akkor Infinity például.

Hiányozna belőle a “mágia” is, és ha az árát nézzük, akkor sem az a kategória, amit jokerként 1 kis spórolással felépítek, és ha unom a banánt, előkapom. Egy forinttal sem olcsóbb, mint a “drágák”.
Ízlés kérdése egyébként, nekem túl kevés benne a fantázia, de túl sok az extra viszont a sima, reális háborúhoz.

8. Roodie 2013-03-14 09:23

Engem főként a rendszere fogott meg, nem véletlenül emlegettem az alternatív opciókat (40k figurák). Ugyanis ez tipikusan az a fajta rendszer, amit egy totálisan kezdő is rögtön felfog… Nincsen számolgatás, meg +2, ha szembeszél fúj - dobsz annyi kockával, ami a fegyverhez van írva, ahány célkereszt van a kockán, annyi találat, és pont. Jó értelemben “buta” rendszer, a speciális képességek sem bonyolultabbak.

Az ízlés meg valóban egyedi dolog, nekem például tetszik a Weird War 2 téma, nagyon is, nem csak ez, a többi hasonló játék is.

9. Freddy Krueger 2013-03-14 10:05

A 2. vh-s (meg úgy általában a 20. századi) wargame-kkel nekem az a bajom, hogy van egy elég komoly 1/35-ös gyűjteményem, és a francnak sincs kedve még egyszer ugyanezeket a dolgokat összegyűjteni 15mm-ben, 28 mm-ben vagy 1/72-ben.
Gondolom, aki mondjuk 1/72-ben kezdett gyűjteni, az hasonlóan lelkesedik a 28mm-ért és a FoW-ért.

A modellek viszont tetszenek, még ez a kis bumfordi helikopter is. Az csak véletlen egybeesés amúgy, hogy a figurák és az artworkok stílusa is egy-az egyben ugyanaz, mint a megboldogult AT-43-nál, vagy nem csak Andy Chambersnek van játékkészítői tapasztalata a csapatban?

10. Crybaby Loki 2013-03-14 10:59

Hmmm a cikk alapján tetszik,megnéznék egy bemutatót is.Illetve a cikkben lévő képeken szerplő figurák a gyártó sajátjai? (gondolom)

11. Roodie 2013-03-14 12:51

Freddy, nem véletlen, a játék fő designere (a képi világé és a figuráké) az a Paolo Parente, aki az AT-43 tervezésében is részt vett grin

12. Barakis 2013-03-14 13:21

Engem is érdekelne kicsit jobban a játék. Ami leginkább foglalkoztat: mennyire van itthon elterjedne (illetve hol van játék Budapesten), másrészt mit kell tudni az infarty vs léptegető vs tank vs helikopter/repülő egységekről. Hogy üzemelnek ezek egymás ellen?

13. Freddy Krueger 2013-03-14 13:30

Az jó, az AT-43-at kár lenne teljesen elfelejteni, bár a játékmenet sok újat nem hozott, és az előrefestett gumiműanyag figurák zsákutcának bizonyultak, sok érdekes ötlet volt benne. A mutáns gorillák, energiapáncélos zombik és űrkommunisták ott is megvoltak. smile

14. Roodie 2013-03-14 13:38

Elterjedve szerintem semennyire nincs még. Nem is tudtam róla, hogy rajtam kívül bárki akár csak ki is próbálta, amíg BBZS nem említette, hogy ők már igen.

Azt tegyük hozzá, tavalyi a játék, nagyon új még. Mi egészen biztos, hogy kipróbáljuk, proxikkal persze (40k figurákkal talán).

A gyalogság/jármű egyensúly nem lehet annyira rossz, ha pl. a 2-3 sniperes felállás pont a lépegetőket szorította ki a support helyekről. A repcsik még nagyon újat, nem rég jelentek meg, arról nem sokat tudok.

15. Barakis 2013-03-14 13:57

Ezek szerint ha jól értem nincs olyan, hogy viszek 3 tankot és két lépegetőt, és aki nem készült páncélelhárítással az megszívta? Innentől kezdve viszont a seregépítés ténylegesen szubjektív, ami tetszik alapon megy, és semmi köze a használhatósághoz? Mármint az ultimate egységeken kívül?

Elnézést, tudatlan tacskó vagyok, ki az a BBZS és hol játszik a csapata, illetve Te hol játszol? smile

16. Roodie 2013-03-14 14:17

Én a D21-ben, évente kétszer kb., amennyit lejutok gyerek mellett :-D De remélem ez lassan változik…

Egyébként amit írtál, az nem jellemző, ha megnézed a 6. kommentben lévő linken az egységkártyákat, látszik, hogy nehezebb olyan egységet találni, amelyik nem tud mit kezdeni a páncéllal, szinte minden gyalogos egységnél van valami ellenük - egy rakétavető, egy gránát, egy lángszóró, akármi…

A repcsik már érdekesebbek, ezekről tényleg nem tudok (még) semmit!

17. Barakis 2013-03-14 14:23

Aha, oké, kezdem érteni a dolgot, köszönöm!

De szívesen megnéznék egy bemutatójátékot. :(

18. Holy_Inquisitor 2013-03-14 19:46

Kövezzetek meg, de FFG játékokról annyi a tapasztalatom, hogy végtelenül egyszerű szabályokkal, minimális agytornát igényelve is lehet játszani.

Még a rendkívül összetett stratégiai játékaik is elég light verziók az általunk játszott rendszerekhez képest.

Nem mondom, hogy ez baj, de azért aki a szokásos dolgokat tolja, annak nem biztos, hogy ez teljesen azonos élményt fog nyújtani.

A világ érdekes, de számomra a sci-fi-vel kevert zombis világháború tuti túl van azon, ami eséllyel vetekedhet a többi rendszerrel. Legyen, ilyen, vagy olyan, vagy amolyan, de a 3 egyben, egyszerre kicsit soknak tűnik.

19. Barakis 2013-03-14 21:49

Holy: Azért valld be, egy kis Fallout tabletop game jöhetne, nem igaz? smile

20. Roodie 2013-03-15 09:41

Az van egyébként, az lesz majd a következő cikkem valamikor májusban :-D

http://www.portalpublishing.eu/products/neuroshima-tactics/

 1 2 >