Ólomkatona és Hadijáték bemutató Székesfehérváron

A téli jó idő képzavarát tetézte, hogy tulajdonképpen mi sokkal inkább a helyi lelkes klubtagokat akartunk mélyreható ismeretekkel és élményekkel felruházni két általunk kedvelt és játszott szabályrendszerből, az Operation World War II-ból illetve a Flames of War-ból. Ehhez képest megérkezésünkkor közölték, hogy itt bizony nem "csak" a klubtagok várhatók, hanem a fél város, hiszen a helyi szervezők már hetek óta készültek erre a bemutatóra, mert, hogy ez az volt. Több helyen kiplakátolták és híresztelték a rendezvényt, így nekünk is fel kellett kötni a gatyánkat, hiszen új kihívás előtt álltunk. Kicsi előre szaladva elmondanám, hogy a napunk fergetegesen jól sikerült. 

Hála a pontos és precíz előkészületeknek és a pazar helyszínnek a majdnem félszáz látogató többet kapott egy egyszerű múzeumlátogatásnál. Amellett, hogy a Magyar Honvédség általános és helyi történetét követhette végig a szemlélődő posztereken és különböző emléktárgyakon keresztül valódi kézzel fogható élmény várta a terepasztalok mellett. A kínálat széleskörű volt, hiszen egészen a 7 éves háborúig visszanyúlt a bemutatók sora és a pákozdi csata című festmény alatt illetve előtt kibontakozott egy a porosz és az osztrák-magyar monarchia seregei között dúló csata. A 28 mm-es művészi szinten és korhűen kifestett figurák elképesztő látványt nyújtottak. Kicsitt arrébb a Konrád hadműveletet játszották újra a terepasztalon és megannyi páncélos harckocsi dübörgött az ellenséges vonalak felé, ahol viszont már várták őket. Ádáz csata dúlt a keleti front egy másik szakaszán is, ahol a német ejtőernyős alakulatok próbálták tartani az arcvonalat az orosz harckocsizókkal szemben, míg "közvetlenül" mellettük egy normandiai offenzívánál kellett ugyancsak kemény ellenállást kifejteniük az előretörő brit csapatokkal szemben. Végül az afrikai fronton is kiújultak az összecsapások, így egy elkeseredett, az üzemanyagtartalékokért vívott Tobruk-i ütközetnek is szemtanúi lehettek az érdeklődők. De ez még nem minden! 

Hiszen mit ér a bemutató, ha csak nézhetjük? Mi már természetesnek vettük azt a fajta hozzáállást, amit itt is mindenki tanusított a látogatók felé, azaz bevontuk őket a játékba. Kicsit-nagyot egyaránt vonzott a kis műanyag és ólomkatonák mozgatása a terepasztalon, hiszen ki ne tette volna ugyanezt gyermekkorában? Ám most célja volt a tank előregördülésének és amikor egy-egy lövés (persze csak képzeletben) nem talált és mellément, hangos szisszenések és jajdulások jelezték ki-kinek szurkol éppen. Ugyanakkor örömújjongásban törtek ki, ha az utolsó bátor brit őrmester minden valószínűsíthető történés ellenében makacsan állta a sarat egy egész német rajjal szemben, sőt meg is futamította őket egy gránáttal. A sok érdeklődő között a gyerekek voltak túlsúlyban, de ami meglepett minket, hogy mind értelmesen és szinte felnőtt módon álltak hozzá a játékhoz. Magyarázataink hallgató fülekre és csillogó szemekre találtak, így mi is belelkesedve folytattuk a beszédeinket és csak mondtuk, mondtuk. Sokan a vásárlásba is belelovallták magukat, hiszen ki ne szeretne egy római légiót vagy egy T-32-es tankot a polcára tenni és azzal eldicsekedni barátainak? Azt hiszem sokan nem, de itt általában az ellenkezője volt a jellemző.

Így telt el az egész nap, aminek végére eléggé kifáradtunk. Ebédünket most is (már a H.É.T.-en kitapasztaltak szerint) a helyi "Burger Királyból" szereztük be és az élmény most is feledhetetlen volt, hiszen pesti viszonylatban féláron jutottunk hozzá a majdnem kétszer akkora husi-ubi-zsöminkhez, amit ízes palacsintával koronázhattunk meg. Az eseményt stílusosan ökörködéssel fejeztük be és amint a mellékelt képek mutatják, egyeseknek elég messzire gurult a gyógyszere!

Kívánhat-e többet az egyszerű hobbi-művelő, mint hogy lássa milyen hatással van egy izgalmas és érdekes játék bárkire, aki betéved a terepasztal mellé az utcáról? Azt hiszem a választ már mindannyian sejtjük...

Szerző: Emerald