Az elsõ találkozás

2006. 12. 12. 17:02 / Warhammer 40K

 Szótlan leizzadva ébredt. Egy ideje ugyanaz az álom gyötörte éjszakánként. Felkelt, és leöblítette arcát, majd a tükörbe meredt. Álmában orkok támadtak rájuk, és a semmibõl kezdték õket bombázni. Szerencsére senki nem sérült meg, de csapatai túlságosan is eltávolodtak egymástól. Õ a Seachranokkal volt éppen akkor, akiknek legutóbb is számos tagja esett el egy csatában. Szörnyû emlékképek tódultak a fejébe, de erõsen koncentrált, hogy vissza tudjon emlékezni az álom többi részére is. Osztagával egy barikád mögött álltak és látták, hogy a trukkok milyen eszeveszett sebességgel száguldanak feléjük. Már felkészültek arra, hogy elugorjanak a rakéták elõl, mikor egy lövedék csapódott közéjük az égbõl. Senki nem számított a baziliszkusz halálpontos lövésére. Pókemberen és rajta kívül senki nem élte túl a robbanást, de mire õk maguk összeszedték magukat addigra már a rakéták is elindultak feléjük, és minden elsötétedett. Tudta, hogy meghalt, hisz álma mindig így végzõdött, és valahol belül érezte, hogy ez több, mint egyszerû álom. Megtörölte arcát, majd visszafeküdt az ágyába, egy ideig csak nézett maga elé, majd lehunyta szemeit.

Másnap reggel jött a parancs, hogy készüljenek fel, mert az orkok támadást indítottak állásaik ellen. Álma sötét rémképeinek árnyékában készítette fel egységeit a harcra, majd elindultak a csata jó elõre kiválasztott helyszíne felé. Szótlanul nézte csapatait, amint azok meghallván a tüzérségi üteg elsõ halk pukkanását szétszóródtak. Nem számítottak rá, hogy az orkok ilyen jól fel vannak fegyverkezve és õ érezte, hogy fognak még meglepetést okozni a mai napon. Csapatával fedezék mögé vonultak. Szótlan hallotta Pókembert, ahogy lelkesítõ harci dalt dúdol a többieknek, és ekkor a távolból felhangzott a trukkok jellegzetes hangja. Amikor kilestek a barikádok mögül, látták hogy a csapatszállító jármûvekre rakétavetõk vannak felszerelve. Pókember félmosollyal az arcán mondogatta, hogy azok nem tehetnek kárt bennük, amikor egy óriási robbanás rázta meg a földet. A baziliszkusz halálpontos lövése célba talált. Mikor a robbanást követõ porfelhõ leült, mindenhol holttestek és csonkolt eldák maradványai feküdtek. Szótlan és Pókember tagjai sajogtak, de felálltak és elszörnyedve néztek végig a pusztításon. Az egységvezetõ arcán már nyoma sem volt mosolynak, meredten nézte halott harcosainak élettelen tetemeit. Szótlan viszont tudta, a csata még csak most kezdõdött, ezért szembenézett az orkokkal, akik épp most indították útnak rakétáikat, így már nem volt ideje kiadni parancsait. Az elsõ rakéta telibe találta Pókembert, de neki még sikerült félrevetõdnie. Aggódott, mert nem tudta, hogy eközben mi történik serege maradékával, és olyan érzés kezdte hatalmába keríteni, hogy ezt a csatát már elvesztették. Ekkor érkezett meg az életét kioltó következõ rakétasorozat, mely cafatokra robbantotta testét, így már senki sem emlékezhetett meg az õsi szertartás szerint, lélekkövét tartva Szótlanról, az ifjú parancsnokról.


    A Harlekinek a borzalmat egy domb mögül nézték végig, úgy, hogy a trukkokat nem látták, csak hallották. A szívszorító jelenet egy pillanatra ledermesztette õket, ám a csapat vezetõje hamar ráébredt, hogy itt már nem tehetnek semmit, így elindultak a domb túloldala felé, ahol egy trukkal találták szembe magukat, ami rögtön rájuk szegezte rakétavetõjét. Ám ekkor a Margsuithoktól jobbra, egy kisebb domb takarásából golyók záporoztak a jármûre, ami füstölögni kezdett, minek hatására azt az orkok ész nélkül, egymást taposva próbálták elhagyni. Ekkor a gépezet újabb sorozatot kapott, de most a romok közt megbújó Koehkanoktól, aminek következtében fel is robbant, magával ragadva egypár zöldbõrût. Idõközben a Margsuith osztag közelebb osont, majd sikerrel le is rohanta a túlélõket, nem kímélve egyet sem közülük. Több ellenséges egységet nem látván a táncosok újból megindultak, amikor tõlük nem messze egy óriási lövedék csapódott a talajba, de szerencsére senki nem sérült meg. Mikor visszaértek a domb mögé, egy újabb ork osztagot pillantottak meg, akik csatakiáltással rohanni kezdtek feléjük. A táncosok úgy döntöttek, hogy nem várják be õket, így ellentámadásra indultak, melyet sikeresen végrehajtva lekaszabolták õket.
Mikor a közelharc heve után felnéztek, látták, hogy három újabb csapatszállító gurul eléjük. Az egyikrõl épp egy csapat ork ugrált le, akik között felfedezhetõ volt egy a többinél termetesebb harcos, valószínûleg az ellenséges parancsnok. A félelmetes monstrum társai fölé magasodva vicsorgott az elõtte álló prédára, majd bömbölõ ordításával adta ki a tûzparancsot. A Haláltáncosok bár fürgén próbálták kikerülni a rájuk záporozó golyókat, nem voltak sebezhetetlenek, így pillanatokon belül elvesztették Halál Jestert és két társukat, ezután pedig már ki is alakult az újabb véres közelharc. A csapatvezetõ utasította két megmaradt emberét, hogy összpontosítsanak az ellenséges hadvezérre, minek eredményeképpen a három táncos tökéletes összhangban sújtott le az óriásra, aki azon nyomban szörnyethalt. Az orkok fõnökük halálát kíméletlenül bosszulták meg, így a törékeny testeket pillanatokon belül ízeikre tépve tovább csörtetek fel a dombtetõre. Ott azonban golyózápor fogadta õket, de az orkok nem törõdve elhullott társaikkal, õrjöngve rohantak tovább, elérve a Koehkan csapatot, akik a támadók legnagyobb megdöbbenésére nagyon jól védekeztek közelharci fegyverekkel. Bár egy társukat már elvesztették és most tudták, hogy közelharcban nincs sok esélyük, elszánták magukat, hogy kitartanak a végsõkig. A két egység küzdelme bár eléggé elhúzódott, de végül az orkok levágták az utolsó eldát is.
    A Karanorkead osztag egy másik barikád mögött kezdte a csatát, de egy kisebb hegy takarása miatt nem láthatták a Seachranokkal törtét szörnyû eseményeket. Nekik azonban nem is volt idejük arra figyelni, hogy messze tõlük mi zajlik, mert a közelben feltûnt egy trukk, amit pár szerencsés lövéssel sikerült azonban zárlatossá tenniük. A lerobbant járgányt dombon lévõ társaik intézték el végérvényesen. Nem látván több ellenfelet, elhagyták fedezéküket és elindultak a hegy túloldalára, a parancs ugyanis úgy szólt, hogy lehetõleg foglaljanak el minél jobb pozíciót az ellenség területén, ahonnan késõbb visszaszoríthatják õket. Alig mentek azonban néhány lépést, amikor újabb trukkok tûntek fel. Az egyiket célba véve sikerült mozgásképtelenné tenniük azt, a másik kettõ azonban hamar észbekapott és elindult a védtelen eldák felé. Az orkok pontatlanságának eredményeképpen mindössze egy társukat vesztették el, s bár ez is súlyos csapás a bölcsek népének, elszántságuk töretlen maradt. Következõképpen egy újabb trukkot vontak ki a forgalomból, melyrõl dühös orkok voltak kénytelenek leugrálni. A heves tûzpárbajban három zöldbõrû esett össze hála az eldák precíz tüzének, így a túlélõk jobbnak látták, ha fedezékbe húzódnak.
    Az Orkanovasok a csatát már az ellenség közelében kezdték egy kisebb domb tövében. Nem messze elõttük egy borzalmas ágyú dördült el egyre gyakrabban. Õk bátran elõrekúsztak, hogy leterítsék a kezelõket, ám azok jól védték magukat, így nem sok esély volt arra, hogy megfékezzék a halált osztó gépezetet. Ennek ellenére nem adták fel, és kis idõ múltán új pozícióból sikerült mûködésképtelenné tenniük a monstrumot. Ezután már nem volt nehéz a két, az ágyút megjavítani igyekvõ zöldbõrû likvidálása. Felderítõkként átfésülték a környéket, majd a parancsnokuk által számukra kijelölt ponthoz siettek. Itt kapták meg a hírt, miszerint nagy veszteségek árán ugyan, de az elda nép sikerrel végrehajtotta küldetését, és gyõzedelmeskedett az orkok ellenében.
Wordless (= Szótlan) Autarch
The Koehken (= A föld sasai) Rangers
The Orkanovas (= A zöld sólymok) Rangers
The Seachran (= A megtévesztõk) Warp Spiders
Spiderman (= Pókember) Warp Spider Exarch
The Karaborkead (= Orkvadászok) Dark Reapers
Dangerous (= Veszélyt hozó) Dark Reaper Exarch
The Margusuith (= Haláltáncosok) Harleqin troope
A felállás így festett a játék kezdetén:

Szerző: Wolio



Vélemények, hozzászólások