Árulás

2004. 05. 25. 14:54 / Warhammer Fantasy

Egy egész napot késlekedtem a felderítők breton oldalról való kiküldésével, akik fél nap erőltetett lovaglás után visszatértek, hogy közöljék: az átjáróban nincs nyoma seregnek. A legrosszabbra számítva riadót rendeltem el és legjobb apródjaimat (Squire) a szélrózsa minden irányában kiküldtem, hogy nyomokat keressenek, hisz egy ellenséges hadtest átjuthatott Bretonnia területére. Feszült várakozásom során az esélyeket latolgattam, hogy kinek származhat előnye egy sereg Bretonnia-ba juttatásából és mi lehetett vele a célja...

WHFB 6. Kiadás Bretonnia vs. Empire 2000 pontos csata

A Parravon-i születésű nemes szívű és bátor nemes, Lord Emerald jelentése a Tó Hölgye kegyelméből Bretonnia királyának Louen Leoncoeur-nek:

Fenséges királyom!
Mint jól tudod eddigi sikertelenségeim nagyon lehangoltak és emiatt nem törődtem az ország ügyeivel. Épp szülővárosomban Parravon-ban időztem, miközben mindenki rólad és a Woe Tisztás-on (Glade of Woe) készülődő, az Erdei Elfekkel (Wood Elf/Elves) tartandó nagytanácsról beszélt, amelyen állítólag Loren erdejének (Forest of Loren) nagymágusai is jelen lesznek. Amint írtam volt épp Parravon-ban voltam a találkozó előtt pár héttel, amikor helyi informátorom nagyon furcsa jelentéssel állított be hozzám, mely a Birodalom (Empire) területéről származott a Szürke Hegységen (Grey Mountain) túlról. Az üzenet szerint egy a határunkhoz közeli kisebb hercegség az elmúlt időben lázasan készülődött, főleg hadi téren valamire. Ezt követően csak töredékes hírek szállingóztak kifelé, majd minden elcsendesedett. A szomszédok gyanút fogtak és követeket küldtek, azonban azok nem tértek vissza. Ezután felderítőcsapatot küldtek ki és legnagyobb megdöbbenésükre egy felfegyverzett indulásra kész sereget találtak. Követték őket egészen a Fejsze Harapás Átjáróig (Axe Bite Pass), ahonnan visszatértek. Én megnyugodva hajtogattam össze a levelet, gondolván, hogy Parravon-t eddig senki sem foglalta el, így ha árulás történt is, az ellenségnek semmi esélye. Naiv voltam… Egy egész napot késlekedtem a felderítők breton oldalról való kiküldésével, akik fél nap erőltetett lovaglás után visszatértek, hogy közöljék: az átjáróban nincs nyoma seregnek. A legrosszabbra számítva riadót rendeltem el és legjobb apródjaimat (Squire) a szélrózsa minden irányában kiküldtem, hogy nyomokat keressenek, hisz egy ellenséges hadtest átjuthatott Bretonnia területére. Feszült várakozásom során az esélyeket latolgattam, hogy kinek származhat előnye egy sereg Bretonnia-ba juttatásából és mi lehetett vele a célja. Leghűségesebb apródom Legolas adta meg rá a választ, mely szerint friss tömegnyomok dél-kelet felé vezetnek Loren erdeje felé. A legjobb Parravon-i lovagokat összegyűjtöttem és kíséretemmel kiegészülvén kilovagoltam, hogy megakadályozzam a készülőben lévő ádáz gaztettet.
Valószínűleg gyors lovainknak hála még az erdő határa előtt utolértük őket. Áruló birodalmiak voltak, ám jól felkészültek. Főként nehézlovasságuk és ágyúik voltak gyalogsági dárdás illetve puskás egységekkel támogatva. Vezetőjük egy renegát varázsló volt, aki pegazusán ügetett gőgösen a sereg élén. Mindketten csatarendbe fejlődtünk… nem siettük el. Az ellenfél jó taktikai érzékére vallott, hogy arcvonala két szélén, egy-egy dombon elhelyezett egy-egy ágyúja által ellenőrizte az egész csatateret. Aggodalmamat csak növelte, hogy nehézlovasságát egy tömbbe szervezte bal szárnyán, a jobbnak pedig tüzérségi támogatása fennmaradó részét adta. Én az általad kidolgozott jól bevált taktikát használtam, vagyis az ellenséggel szemben centralizáltam és létrehoztam egy gyors, ütőképes szárnyat. Miután imánkkal a Tó Hölgye (Lady of the Lake) áldásáért (Blessing) fohászkodtunk, megkezdődött a csata…
Az ellenfél nem sokat teketóriázott, hanem megpróbált össztüzet zúdítani ránk. Nagy szerencsénkre ez nem sikerült köszönhetően az áldásnak és az egyelőre nagy távnak. Én vágtát vezényeltem az ellenség felé. A második körben már megmutatkozott a birodalmi gyilkoló-gépezet precíz munkája. Ágyúik lyukakat ütöttek sorainkba, de mi nem törtünk meg. Közben villámok cikáztak a kék égboltból és valami egyre növekvő fekete pont is közeledett a magasból az ellenség jobb szárnyát árnyékba borítva. Rohamunk elérte őket és ugyanebben a pillanatban óriási robajjal becsapódott Cassandora meteorja (Comet of Cassandora) hatalmas porfelhőt felkavarva. Több súlyos percig nem lehetett tudni mi történt, majd miután tisztulni kezdett a levegő, feltárult a pusztítás. Az ellenfél ágyúkezelői odavesztek és másik ágyú is károkat szenvedett, valamint sajnálatos módon lovagjaink közül is elestek egypáran az élen járók közül. Én az ellenség elit egységét, a Fehér Farkasokat (White Wolves) vettem célba, míg egyik oldalamon a Grálok (Grail Knights) ék alakzata elsöpörte a gyalogosokat, a másikon a Királyság Lovagjai (Knights of the Relam) azonban megakadtak a birodalmi nehézlovasságban, vesztükre.
A csata innen fordult a mi javunkra. A bal szárny eltüntette a puskások tömegét, majd megrohamozta a megmaradt ágyút. A Grálok elintézték a gyalogosokat és egy lovas egységet, amíg én a gaz áruló varázslót megöltem és a maradék Fehér Farkas eltakarítása után az utolsó ágyúra vetettem magam. A megrekedt Királyság Lovagjait sajnos súlyos veszteségekkel elüldözték, de az ellenség jobb belátásra térvén letette a fegyvert. A gyűlésről és az erdei elfek lakóhelyéről elhárult a veszély. Bretonnia ismét győzedelmeskedett a Tó Hölgyének akaratából.
A csata két döntő fontosságú tényéről utólag szeretnék beszámolni neked királyom, mivel én is csak utólag értesültem róluk. Az egyik, miszerint sem a mi betanított harci ménjeink, sem az ellenfél lovai nem harcoltak, ámde teljesen nyugodt viselkedéssel, minden parancsnak engedelmeskedve csak úgy repítették lovasaikat a harcmezőn. Sokan a Tó Hölgyének tulajdonították ezt a „csodát”, de én javasolnám, hogy vesd fel az Erdei Elfeknél a kérdést, hátha többet tudnának mondani. Talán az erdejük közelsége okozta. A másik, hogy ha ellenség végtelenül ügyetlen és pontatlan (azért tegyük hozzá igen távoli) ágyúlövése nem zúzza szilánkjaira a leghátul elhelyezett mozsárlyukat, több problémánk adódott volna a csata során, de a legtöbb stratéga szerint szerencse nélkül nincs győzelem.
Mostantól újult erővel küzdök majd az igazságért és Bretonnia, valamint a te dicsőségedért. Éljen a király, éljen Bretonnia…

 

Lord Emerald Parravon-i nemes, a Tó Hölgye kegyelméből Breton seregkapitány és Bretonnia hű szolgája

Végeredmény: Empire - Bretonnia 576-1550 (Valódi Győzelem)

Szerző: Emerald



Vélemények, hozzászólások