Párducok és Shermanok a ködben

2011. 03. 09. 19:03 / Rapid Fire

Arracourt 1944, Rapid Fire csataleírás. A most következő csataleírást a magyar Rapid Fire játékosok kedvéért vettem előre a megjelenési sorrendben. A küldetést egy szombat reggel kilenctől délután négyig tartó játék során sikerült lejátszani két játékossal az SLW klubban, a küldetés a Rapid Fire: Scenarios for NW  Europe 1944/45 könyvéből vettük.

A küldetés leírásának rám eső részét egy héttel a játék előtt kaptam meg, így volt időm előre gondolkodni. Mivel a másik játékos biztosított mindent a játékhoz (seregek, küldetés), így én lettem a támadó Seckendorff Panzer Group irányítója. A küldetés valós eseményeken alapul, de a játékegyensúly és a játszhatóság érdekében, sok az eltérés a valós eseményektől. Az első kockagurítástól kezdődően úgyis minden teljesen másképpen alakul, mint a valóságban, így ez a játék élvezetéből szerintem semmit se von le.
Én mindig a térkép részletes tanulmányozásával kezdem a játékot, ha megnézzük, az első képet láthatjuk a terep, több szakaszra osztható. Az első szakasz egyértelműen az útig tart, ez egy erődvonal a védőnek. Házak és erdő, amit út köt össze, vagyis jó fedezékek, ami között könnyű átcsoportosítani. A második szakasz a sík terület a következő útig tart, ami szintén egy erődvonal a dombokkal, utána már csak egy sík szakasz jön a térkép végéig. Alapvetően kevés a fedezék, a küldetés címéből látszott, hogy ez bizony egy tankcsata, így számomra egyértelmű volt, hogy a legnagyobb csata valahol középen lesz, mert az kedvez a tankoknak. A csataleírásnál ezt a képet vettem alapnak, az én szemszögemből készült így a bal oldal, a nekem menetirány szerinti bal oldalt jelenti, a jobb oldal is ezek szerint értendő. A nekem hosszába futó utat elneveztem fő útnak, a két keresztbe futó útra, mint út hivatkozom a továbbiakba. Az amerikai egységek csak akkor kerültek fel a terepre, ha mozogtak vagy tüzet nyitottak, illetve ha felderítettem őket. Tudtam, hogy az amerikai játékos a játék során két egységet is kap utánpótlásnak, egy Task Force Hunter nevűt és egy utász zászlóaljat. A Task Force a neve alapján biztos, hogy páncélos egység, az utászok pedig minimum gépesítve lesznek, de inkább fél lánctalpasok lángszórós gyalogsággal. A legkeményebb, ami csak lehet, bazooka-s, lángszórós utcai harcosok. Mindkét egység balról a két távolabbi ház közt jött be az úton.
A küldetésem célja két harccsoportra oszolva eljutatni egy páncélost és egy század erejű gyalogos egységet,(nyolc figura) a térkép végére, húsz körön belül, mindegy melyik harccsoportból. Az időjárás ködös, ez kizárja a szövetséges légierő jelenlétét, a küldetés első öt körében a látótávolság 12”, a németek a valóságban elmulasztották a megfelelő felderítést, ezért az én felderítőim is csak az első útig tudják használni a képességeiket, utána már nem. A köd szövetséges oldalon is káoszt okozott, ezért a német egységeket kártyalapokkal jelöljük, mindkét harccsoportom kap három-három extra lapot, amikhez nem tartozik valós egység. A kártyákat akkor kell kicserélni figurákra, ha 12”-en belül vannak egy amerikai egységtől. A gyakorlatban ez úgy nézett ki, hogy az én mozgás fázisomban az amerikai közbeavatkozhat,(lőhet) mert a Reserved fire szabály ezt lehetővé teszi. Amint bejelentette a lövését, felrakta az egységét, kimértük a 12”-et körbe, és minden kártyalapot, ami belül volt kicseréltem figurákra. Ha nem lőtt, akkor nem fedtem fel az egységeimet, viszont éltek az Observation szabályok, tehát a felderítő Sdkfz 222 amint 12”(köd nélkül 18”) távolságra megközelített egy épületet dobhattam egy D6-al tesztet, hogy látok-e benne egységet vagy sem. Mivel az első védvonaláig működtek a felderítőim és ők mentek elöl, gyakorlatilag gyorsan lezajlott a procedúra, az amerikai mindig lőtt, én meg felraktam az egységeimet 12”-en belül. A főúton előreszáguldó felderítő páncélautóm, kapott egy bazooka lövést a ház sarkáról, dobott egy-egy sikertelen tesztet mindkét házra, és felderítette a második ház mögött lapuló Stuart tankot.
Az egész kártyás trükk akkor lett volna jó, ha sikerül az első két körben áttörnöm az első vonalat, és előre mozognom a valós és nem valós kártyalapjaimmal. Ha megnézitek a terepet a négy ház és az erdő nem hagyott olyan rést, amin felfedezés nélkül áthaladhattam volna. Ezek a tereptárgyak fedezéket adtak, és a bennük, lesállásban ülő egységek, mint az utcai lámpák este, mind bevilágítottak egy-egy 12” sugarú kört. Mire áttörtem, felszállt a köd és fel kellett fednem a lapjaim, ez jól látszik majd az ötödik képen.
A rendelkezésemre álló haderőt tovább kellett bontanom két részre, előzetes becslésem alapján, a jobb oldali fő úton haladva körülbelül tíz kör alatt elérhettem a túlsó oldalt, de az út mellett összesen öt ház állt, és ezek szakértő védekezés mellett körülbelül darabonként két-három körig feltarthattak, ezért úgy gondoltam, hogy jobb, ha két közel egyenlő harccsoportot alakítok ki. Az amerikai utánpótlás a második védvonal útján volt várható, balról, ezért muszáj volt fedeznem ezt az oldalt is. Kaptam két zászlóalj páncélost, két zászlóalj páncélgránátost, és némi ezred közvetlen támogató egységet (felderítők, utászok, légvédelmi fegyverek, aknavető, gyalogsági és páncéltörő ágyú és Stug III-asok). Az egyik leharcolt harckocsi zászlóalj négy Párducból (a valóságban ez húsz tankot ér) állt a másik hat darab Pz IV-et tudott harcba vetni, mivel a Párducok gyorsabbak (15” terepen, 30” úton), ezek lettek a bal oldali támadóék. A két gránátos zászlóaljból azt, amelyik a nehezebb 120mm-es aknavetővel rendelkezett az úthoz rendeltem, a Pz IV-esek mellé. Az ezred közvetlen erők közt is volt egy 120mm-es aknavető és egy 75mm-es gyalogsági ágyú ezek is mind mentek támogatni az úton haladó harccsoportot, ezekkel lőttem szét a házakat. Volt még ezredtámogató egységem, egy 75mm-es páncéltörő ágyúm meg két 20mm-es légvédelmi gépágyúm ezeket is az útra raktam, hogy a feláldozásukkal derítsem fel a házakat, a második védvonalnál. A Stug-ok viszont a Párducokat támogatták, az utászaim voltak a végső tartalék egység a győzelmi feltételhez. Volt egy végzetes apróság, amire viszont nem gondoltam, a két páncélgránátos zászlóalj, a valóságban, az előző időszakban sok teherautót veszített a szövetséges légitámadásokban, ezt reprezentálva egy-egy lövész század a tankokra ültetve utazott, mert nem volt teherautójuk, ez négy négyfigurás csoport volt, akik négy kijelölt tankon utaztak. A képen látszik a teljes haderőm.

Az első öt körben elkezdtem a védvonal felszámolását, természetesen lövészpáncélosokkal ellátott gyalogság védte a házakat. Mindegyik önálló század erejű zászlóalj volt, morál szempontjából, tehát külön-külön kellett szétvernem őket. A házvédelem mesterien volt felállítva, tankönyvbe illő precíz módon. A gyalogosok a házban, a bazooka, mivel nem lőhet a házból, az egyik sarok mögött bújik, míg a másik sarok mögött az M3 lövészpáncélos a nehézgéppuskával. Az amerikai gépesített gyalogsági század tíz figurából áll, a német csak nyolc, így ha egy német század támad a ház ellen, nyolc figura lő hét ellen, de azok Heavy cover (nehéz fedezék) védelméből tüzelnek, a támadó meg nyílt mezőről. Ráadásul a ház felfogja az első három sebzést a tüzérségből, a gyalogsági fegyverek meg nem sebzik a házat. Az amerikaiaknak azért marad hét figurájuk a tízből, mert egy marad a fél lánctalpasban kezelni a nehézgéppuskát, kettő meg kezeli a bazooka-t. Bármelyik oldalról kerülöm a házat, a tankoknál könnyebb egységek kapnak egy lövést a mozgásuk végén (a tankra csak a bazooka veszélyes, a nehézgéppuska nem), és ha nem sikerül a visszalövésből elpusztítani a sarok mögött rejtőzködő egységet, azok a saját körükbe is lőnek. Szóval a megoldás, min. két páncélgránátos század meg két tank támadja frontálisan a házat, az aknavetők támogatnak, a gyalogság a házfal mellett ugrál ki a járműveiből, és nem lövöldöz, hanem minden négy figura gránátot dobál (minden négy figura dob egy D6-ot, ez ellen nincs fedezék, ha 1-2-3 az annyi figura veszteség amennyi a dobott érték, a 4-5-6 mellé). Az amerikai védő átlagosan leszed 2-3 figurát a Reserved fire lövésével a maradék tizenhárom-tizennégy tud dobni három gránátot, az körülbelül 3-5 figura veszteség a védőnek, ehhez jön még a két tank lövése.
A képen a kezdő véderő, alapban tíz páncélos, az én tizenkettőmmel szemben és öt házra elegendő gyalogság.
Amíg a gyalogságom a házakat ostromolta a tankokkal megpróbáltam a veszélyes 6” -es (bazooka hatótáv) térközt tartva megkerülni a házakat. A jobb oldali csoportomat vezető önfeláldozó felderítő Sdkfz 222-esem megúszott egy bazooka kapáslövést, majd az utolsó ház mögött rejtőzködő Stuart tank kilőtte hátulról. Mivel így felfedte a pozícióját a Stuart egy huszárvágással beállt a roncs mellé, és két hatos dobással kilőtte az egyik Pz IV-emet. Válaszul persze én is kilőttem, de a kétsávos fő úton így már nem lehetett haladni, mert a roncsok blokkolták teljes szélességben. A képen látszik a helyzet az amerikai oldalról fényképezve az ötödik körben, a fő úton a roncstorlasz, a két első ház rommá lőve és elfoglalva. Az erdőszélen elvérzett a két felderítő lövészpáncélosom, a köd felszállt és előtűntek a sövények mögött lapuló Shermanok valamint a nyitott tetejű páncélvadász egy Hellcat. A látótávolság megnövekedése meghozta az amerikai tüzérség pergőtüzét. Az erdőcskéből a Párducok láttán az amerikaiak elkezdtek menekülni, visszaültek az M3 lövészpáncélosukba, és hihetetlen szerencsével lavírozva visszavonultak a két Párducom orra elől.
A hetedik kör látszik a következő képen, egy szerencsés bazooka lövés és az amerikai tüzérség megfutamította a Pz IV-esekből álló zászlóaljamat, akik így már csak négy tankra olvadtak és a rommá lőtt ház mögött kerestek fedezéket, a fő út mellett egészen hátul. A középső Párducomat is kiütötte a tüzérségi tűz még az ötödik kör körül, a legénység két körre elhagyta, majd fedezékbe vánszorgott és a műszaki mentőm megjavította. A kereszteződésben álló piros tetős házban továbbra is ellenállt egy amerikai gyalogos század, felállítottam a 20mm-es gépágyúkat ellenük, a 75cm Pak ágyúmat, meg a tankok ellen. Közben kilőttem egy Shermant meg egy lövészpáncélost a sövény mögött, a Shermant az egyik Stug III-as egy lövéssel, közvetlen közelről.
A következő képen látszik a másik térfél is a nekem bal oldal, a Párducokkal előretörtem, kiütve a sövény mögötti amerikai páncélosokat, határozottan jól állt a helyzet, kezdtem teret nyerni.
A nyolcadik körben megérkezett a Task Force Hunter és feltűnt három Sherman a dombtetőn, ezekből kettőt még abban a körben kilőttem, de a Task Force újabb négyet hozott, miközben a megfutott Pz IV-ek, még csak elkezdtek újra felfejlődni. Így három Párduc és két Stug III tartotta a frontot.
A következő kilencedik kör fényképe egy kicsit homályos, de azért látható, hogy az amerikai tüzérség kiütötte egy Párducom, én pedig erőteljesen aprítottam a Shermanok falanxát. Közben volt egy kis Stuart tankos a névadó briliáns tábornok szelleméhez hű a HQ-m elleni akció, de ezt visszavertem az erdőnél. A nagyjavított Párducom is újra harcolt, volt összesen három Párduc, két Stug III, és két Pz IV, az öt Sherman ellen, a páncéltörő ágyúim is harcoltak, de sajnos csak messziről, állandó célpontjai voltak az amerikai tüzérségnek, a gyalogságtól kell elvonnom figurákat, hogy a kezelőket pótoljam. De még mindig inkább ezeket lőjék, mint a Párducokat. A második vonalban középen a domb mellett álló ház mögött rejtőzködve lövöldöztek a beérkezett Shermanok, közben átcsoportosítottam a maradék gyalogságomat, mert úgy tűnt esély nyílik az főúton előrehaladva eljutni a pálya végére.  Felfedeztem egy géppuskát az egyik házban, az időközben előrevont aknavetőkkel leromboltam a házat. Próbáltam a fő út mellett a roncsok közt bujkálva elintézni a géppuskát, de nagyon lassan ment. A menetirányom szerinti baloldalon, a térkép szélén szépen gyűlt az ócskavas a japán kollégáknak (a háború előtt az amerikai ócskavasat vásárolták nagyban a japánok az iparuknak).
Aztán a tizenkettedik körben az amerikai tüzérség egyszerre két Párducomat lőtte ki, beérkezett két század utász, lánctalpon, lángszórókkal, és kezdtek beülni a házakba. A fő úton kezdettől fogva harcoló páncélgránátosaim megfutottak a tüzérségi csapásoktól, megszűntek harcoló alakulat lenni a zászlóaljat le kellett szedni. A Párducok mind megsemmisültek, két Stug III (az egyik sérült) és egy sértetlen valamint, egy maximálisan sérült Pz IV nézett szembe egy Shermannal, meg egy zászlóalj utásszal. A legfőbb gond az volt, hogy összesen két század gyalogságom maradt, ebből az egyik az ezred közvetlen utász század, és még minimum két házat kellett ostrommal bevennem, a lángszórós utászokkal szemben, nyílt mezőn támadva, nagyon erős tüzérségi tűzben. A győzelmi feltételhez pedig kellett egy sértetlen század, itt ütött vissza a tankon szállított gyalogság elvesztegetése, mert ezek gyakorlatilag le lettek borotválva az első körökben a tankokról, alapban nyolc-nyolc figura veszteség mindkét zászlóaljnak (húsz után dobunk morál tesztet, és utána már minden veszteségnél újra). Így a tizenharmadik körben feladtam a játékot. Amit jól csináltam az a páncéloscsata volt, de a három darab 75mm-s Pak-ot, jobban fel kellett volna hoznom, ezzel erősítve a páncélelhárító tűzerőt. A Stug-ok, és a Pz IV-ek is ugyanazt a Pak 75mm-es ágyút használják, egyforma erősek. A két zászlóalj négy darab géppuskáját egyszer se használtam ez is egy komoly tűzerő lett volna a középen felfejlődött utászok ellen, még hosszú távról is. A dombon álló Shermanok közül az egyik egy tüzérségi megfigyelő volt, sose lőtt, de nekem nem volt gyanús, azt hittem állandóan tartalékolja a lövést az én körömre, szabad kapacitásom sem maradt rá, hogy elinézzem. Ült még mellette másik két megfigyelő is a dombon, de ezek számomra láthatatlanok maradtak, ezek hárman irányították a tüzérségi tüzet.
Véleményem szerint a német játékost a köd és a kártyák ebben a küldetésben, csak megzavarják, nagyon nehéz volt állandóan fejben nyilvántartani, hogy melyik lap mit takar. Rendszert se raktam bele, véletlenszerű volt a párosítás, nehogy a másik játékos átlássa, és kiszúrja a hamis egységeket. Az amerikai nem volt rákényszerítve, hogy kimozduljon az állásaiból, így különösebben nem izgatta magát az én kis pasziánszom miatt. Ettől függetlenül egy jó játék volt, sokat tanultam belőle, egy olyan ellenféltől, aki 1994-ota játszik Rapid Fire-t.

Szerző: Janos900



Vélemények, hozzászólások

1. Csubi 2011-03-09 22:09

Érdekes report volt, jó kis játék lehetett.

2. janos900 2011-03-09 23:58

Koszi! Az volt. Remelem a cikk hasznos lesz a Rapid Fire jatekosoknak. Eleg nehez kovetheto de egyben szorakoztato es nem tul szaraz csataleirast irni, remelem azert sikerult.

3. Pepe 2011-03-10 07:29

Nagyon jó a cikk és annak is nagyon örülök, hogy ennyire beindult az Inkvizitor cikkes szekciója. Marha jó, egye inkább megéri ide feljönni.

4. Balambér 2011-03-10 08:42

Lehet, nem szép dolog ilyet kérdezni, de mivel nagyon érdekelnek a WW2 játékok, mégis megteszem:
Elektronikus formában megvan valakinek a szabálykönyv, vagy tud olyan oldalt, ahonnan letölthető?

5. Dante 2011-03-10 08:54

csak abban az esetben nem szép dolog ilyet kérdezni, ha a gyártó nem támogatja a játék szabályainak elektronikus terjesztését, mint pl. a Games Workshop. a kisebb cégek, mint a Corvus Belli vagy a Taban Miniatures pl. kifejezetten terjesztik az Infinity, Eden szabályait és fordításait a neten, és pl. az Infinity szabályrendszerére ennek köszönhetően egy igen jól használható wiki oldal is épült.

a Rapid Fire! esetében, ha megnézed a hivatalos oldalt ( http://www.rapid-fire.uk.com/ ), sajnos azt látod, hogy a szabálykönyv megrendelhető, de sajnos nem letölthető, ezért annak nyilvános terjesztése sajnos jogszabályokat sért, és így a fórumszabályzatainkba ütközik.

a nem nyilvános terjesztést meg persze mindenki a saját felelősségére intézze.

6. Dark Mortis 2011-03-10 09:43

Gratula, nagyon jó játék lehetett a képek és a leírás alapján. Ebben a játékban is előjött, ami a valóságban, hogy sok sikeresen indult német támadás és ellenlökés azért nem ért célt, mert a gyalogság a sikert nem tudta kihasználni. Ennek fő oka az volt, hogy nem volt elegendő gyalogság már abban az időben és meglévők is szinte mindig nagy veszteségeket szenvedtek. A valós és a játékos tapasztalat is azt mutatja, hogy harckocsin deszantot szállítani egyenlő az öngyilkossággal, plána a németeknél. Üzemanyag szabályok nem játszottak? Azzal lehetett volna még feldobni, mert ez volt a másik tényező ami sok ellentámadást megakasztott. Igazán jó játék lehetett, lassan nekünk is folytatni kellene a kampányunkat, csak alig van szabadidőm :( A hónap végén itthon leszek lehet játszunk öcsémmel mi is, megint kedvet kaptam. smile

Köszi a leírást!

7. solo captain 2011-03-10 10:55

Csatlakozom Pepe-hez:
“Nagyon jó a cikk és annak is nagyon örülök, hogy ennyire beindult az Inkvizitor cikkes szekciója. Marha jó, egye inkább megéri ide feljönni. “

A WW II. jó téma, én most teljes szetteken dolgozom FOW/ 72 témában.

8. janos900 2011-03-10 11:09

Egyetertek Dark Mortis! smile
Allandoan gyalogoshianyban szenvedek nemetkent az 1944-45-os csatakban. Marpedig az egesz ugy mukodik, mint egy nagy daralo, amig tudom “etetni” a tamado gepezetett gyalogsaggal, addig mukodik, ha kifogytam beloluk vege az offenzivanak. A kovetkezo jatekunk 1941 Eszak-Afrika lesz Csatabard hadmuvelet, es olasz vedo leszek, szep kover gyalogos zaszloaljakkal beasva, kivancsian varom. smile

9. Szaka 2011-03-10 14:35

Nagyon jó kis cikk volt ez, úgy érzem nekem is lassan le kell fújni a port a szovjet seregemről és újra hadba vonulni. smile
Kíváncsian várom a folytatást.

10. Vihar 2011-03-10 15:01

Remek cikk (ismét). Jól látom, hogy 1/72-es maketteket és figurákat használtatok?

11. janos900 2011-03-10 16:13

Igen Vihar 1:72, ahogy a britek mondjak nalunk a klubban: A WW2 igazi meretaranya. smile

Szaka: a kov. cikk mar az Inkvizitor szerkesztosegben, az a SALUTE 1. resz, utanna jon egy WW1 Western Front 1917-18 kedvcsinalo. A Csatabard-ot marcius 18-20-ig jatszuk le, tehat arrol csak majd utanna tudok irni. Egyenlore en mindig 2 cikkel az SG&Jinx; csapat elott jarok, de nekik vannak egyeb cikkjei is amivel dolgozni kell.

12. Bogesz 2011-03-10 20:48

János, ahogy e-mailben is megírtam már: tuti jók ezek a cikkek. Az RF meg különösen tetszett. Hányszor jártam már én is úgy, hogy a szovjetek bedarálták a gyalogságomat, mire helyzetbe kerültek volna…

13. Ghulk 2011-03-10 21:52

Gratula János! nagyon jó cikk. A kövér olasz egységeid meg nem sokáig lesznek asztalon, ha hasonló moráljuk van mint hús-vér megfelelőjüknek volt. (tisztelet a kivételnek…)
Nekem ami kimaradt RF-ből az a gránátdobás. Van benne ilyen?? VWOW, le a kalappal. Lassan ezt is ki kell majd mégegyszer próbálnom.

Ghulk

14. janos900 2011-03-10 22:38

Koszi Ghulk!

Mint irtam be lesznek asva, szoval fogjak birni moral teren is. Van granatdobas, bezony. smile