Infinity - Piros hakamák és gyülekező ninják

A Keisotsu-festés folytatása, avagy mi is az a hakama

Ahogy azt már a korábbi cikkemben részletesebben leírtam, a Keisotsu figurák, és úgy általában a JSA modellek testpáncéljai igen hálás felületet adnak egyszerű technikákkal elkövetett NMM jellegű hatás könnyű kivitelezésére. Akinek tetszik a végeredmény, és kíváncsi a páncélok festésére, az az előző cikkben ezt lépésről lépésre elolvashatja.

Ami a figura egyéb, nagyobb felületeit illeti, ahogy az a múltkori képeken is látszik, a nadrágok – vagy, ahogy Emeraldtól megtanultam, hakamák – esetében először egy kékes-lilás színnel próbálkoztam.

Ezt úgy értem el, hogy a dobozon lévő fekete sémából indultam ki, de a magasabb felületek világosítása során nagyon elmentem egy képregény hatású irányba, és már-már olyan volt a figura nadrágja, mint egy fekete-fehér tusrajz. A kontraszt túlságosan élet-idegennek tűnt még manga figurák esetén is, ezért kíváncsi voltam, milyen hatást érek el, ha ezt a feketétől a fehérig terjedő, hét árnyalatú árnyékolást csupán csak egy erőteljes alapnak használom, és bemosom a teljes felületet hígítatlan tintával. Választásom a Blue Inkre (GW) esett. Az eredmény jóval kedvezőbb volt, de még így sem voltam teljesen elégedett, az árnyékolás túl sokat vesztett a kontrasztjából, az él-kihúzást hiányoltam, és a felület túlságosan fényes lett, legalábbis egy szövethez képest mindenképp.

Ekkor döntöttem úgy, hogy a harmadik próbálkozás során mégis csak visszatérek a layeringhez, de semmiképp nem próbálkozom még egyszer a fekete felület világosításával, inkább választottam egy japán nemzeti színt, és úgy döntöttem, hogy a csapatom Light Infantry egységeit tekintve a hivatalos egyenruhának egy jellegzetes alkotóeleme a piros hakama lesz. Ezt az alábbiakban részletezett módon valósítottam meg. (Mivel az alapdoboz figuráit már jóval korábban kifestettem, a cikk kedvéért a technikát a már januárban vásárolt blisteren mutatom be.)

Fehér alapozást követően fekete alappal indultam a színskálán.

A teljes hakamát átkentem egyszer Gory Reddel (AV Game Color), majd még egy réteg Gory Red került a legmélyebb felületek kivételével mindenhova.

A következő réteg a Scar Red (AV Game Color), ezzel már igyekeztem kisebb kiterjedésű felületeket befedni, mint a második réteg Gory Reddel.

Blood Red (GW) és Scar Red (1:1) elegye a következő réteg, még inkább a magas felületekre szorítkozva. Itt szeretném megjegyezni, hogy általában a tinták és bemosók kivételével, ha választhatok, azonos színek esetén mindig az AV Game Color festékeit preferálom több olyan jól ismert ok miatt, amit most itt nem részleteznék, azonban a Blood Red ez alól kivételt képez. Számomra a Vallejo Bloody Red festéke egyszerűen nem azt az árnyalatot adja, amit a jó öreg GW-s Blood Redtől megszoktam.

Következő árnyalat tisztán Blood Red, az érintett felületek egyre szűkülnek.

Blood Red és szintén GW-s Blazing Orange (1:1) keveréke a következő fázis. A narancs árnyalataiból csak GW-s tégelyeket találtam itthon.

Tisztán Blazing Orange az utolsó előtti árnyalat, amivel szinte már csak a legmagasabb felületeket fedem.

Végül él-kihúzásra Fiery Orange-et (GW) használok.

Talán van köztetek, aki szerint a fenti képsorozat kissé túlzásnak hat, hisz egyes lépések között szinte alig látni a különbséget. Ez azonban csak részben köszönhető a korlátozott fénykép készítési lehetőségeimnek, ugyanis sok esetben még a valódi figurán is alig láthatóak az egyes fázisok közötti különbségek. Tapasztalatom szerint viszont a layering esetében a kívánt eredmény kulcsa éppen a türelem, a lehető legtöbb, adott esetben 7-10 árnyalat kikeverése és felfestése a legsötétebb és legvilágosabb színek közötti palettáról, a kívánt hatás elérése érdekében. Szintén tapasztalat, hogy általában az utolsó 2-3 réteg festése közben mutatja meg a felület igazán, hogy miért is volt szükség ennyi köztes lépésre, és hogy hogyan is fog kinézni a figura az erőfeszítéseinknek köszönhetően.

A Keisotsu Butai figurákon a már ismertetett layering technikákon kívül, a kisebb felületeken, fegyvereken, apróbb részleteken teljesen alapvetőnek számító festési technikákat alkalmaztam, úgy, mint bemosás, 2-3 rétegű szárazecsetelés, élkihúzások, 3-4 rétegű layering, de ezeknek a részleteibe már nem mennék bele, hiszen az eddig leírtak alpján ezek már nagy technikai újdonságot nem jelentenek, maximum a színválasztásokat részletezhetném még, de hogy az egyes felületek kidolgozásához ki, milyen színeket preferál, úgyis mindenki el tudja dönteni saját szájíze szerint. Sokkal inkább szeretnék a talapzatok díszítéséről ejteni még pár szót.

Az első Keisotsu figura esetében az Infinity világához könnyen passzoló, városi talapzatot gondoltam készíteni. Mi sem jellemzőbb egy városi környezetre, mint az, ha a harcos épp egy járdáról lép le az úttestre, miközben fegyverével az esetleges ellenfeleket pásztázza. Ennek megvalósításához a trükk az volt, hogy a modell talapzatát körülbelül 10 fokos szögben ragasztottam bele a talpon lévő nyílásba, ezáltal megteremtve a kellő pózt. A jobb láb alatti járdát green stuffból készítettem, ami egyben a két láb közti, 10 fokos szögben kiemelkedő fémrudat is kellőképp elrejti. Az út aszfaltját feketén hagytam, a járda melleti sárga csíkot hanyagul, vizesen, 2-3 rétegben vittem fel a feketére, amivel a csík kopottsának illúzióját igyekeztem megteremteni. A járda festése fekete alapon két réteg szárazecsetelés, egy réteg élkihúzás.

A második Keisotsu figuránál inkább a természetet, vagy ha úgy tetszik, egy kis feudális japán életérzést igyekeztem belecsempészni a talapzat díszítésébe. Épp kéznél volt egy jó nagy adag balsa fa, és arra gondoltam, a japán kertekre jellemző, hangulatos, fagerendás ösvényeket (boardwalk) igyekszem kis falécekkel imitálni. A kivágott fadarabkákat úgy választottam, hogy az ösvény a figura terpeszének megfelelő szélességű legyen, így ismét lehetőségem nyílt trükközni a modell lábait tartó fémrúddal. Félig kiemelve azt a talapzatból, a figura alatt lévő "fagerendát" valójában ez a fémrúd alkotja. A sétány két szélére homokot, a homokra csomókban statikus műfüvet ragasztottam. A termőföld és a pácolt fagerendák színének imitálására GW Flesh Wash bemosást alkalmaztam, a sétány pallóit AV Game Color Cobra Leatherrel szárazecseteltem.

A harmadik Keisotsu figuránál ismét visszatértem a járdás megoldáshoz, de ezúttal a figura egyszerűbb pózban, mindkét lábával az úttesten áll.

Domaru Butai, a XXII. század szamurája

A Domaru Butai esetében kifejezetten hasonló eredményt szerettem volna elérni, mint az alapdobozon látható, hivatalos festés, még ha nem is sikerül olyan profi minőségben megvalósítanom azt. A trükk lényegét abban láttam, hogy az alapvetően fehérre kent páncél találkozási pontjai, mélyedései hajszál vékonyan kék színűek maradnak, így adva a figurának egyben árnyékolást és kékes-fehér színhatást. Az így kialakított fehér lemezeken kívül a figura páncéljának egyes részeit a már ismertetett szürkés-fémes hatással festettem.

Bár a mélyebb felületek miatt a nagyobb lemezek esetében valóban egy kék árnyalattól indultam, de mivel alapvetően fehér hatást akartam elérni a nagyobb lemezeken, relatíve kevés árnyalat és keskeny határvonal vezet át a kék és a fehér szín között. Az alábbiakban ennek lépéseit részletezném.

Kiindulási alap az Ice Blue (GW), amolyan strandkorlát kék szín, de mindig is ki akartam próbálni. Most eljött az ideje.

Mivel az előző színt gyakorlatilag csak a lemezek mélyedéseinél, találkozásánál akartam meghagyni, ezt követően szinte az egész felületet lefestettem AV Game Color Dead White és Ice Blue (1:1) elegyével.

Keskeny átmeneti zónát hagyva az előző árnyalatból, a páncéllemezek legnagyobb felületeinek festését Dead White-tal zártam.

Említettem, hogy a páncélnak vannak mélyebb, szürkésebb felületei is a hivatalos festési séma alapján, amiket az előző cikkemben részletezett módszerrel festettem. Annyival ezt még kiegészíteném, hogy ellentétben a Keisotsu Butai-ok páncéljával, a Domaru szürkén fémes felületeit két árnyalattal sötétebb tónusra festettem, ezzel is kiemelve a domináns, kék-fehér lemezeket. A figura két kardhüvelyén a hakamáknál már megismert színárnyeletokon mentem végig, a fenekénél és combhajlatánál található lágyabb felületeket AV Game Color Sick Greenből és Glaze Mediumból kikevert zöld tintával fedtem, a pisztoly és kardok markolatán a nekem jól bevált fehér alapon GW Flesh Wash bemosás adja a bőrszerű hatást. A figura fegyvere, a jókora méretű Chain Rifle fekete alapon három rétegű élkihúzásokat kapott. Az ecsetvonások elve ugyanaz, mint a szürkés fém technikánál, csak itt nem volt bemosás, és a színárnyalat is kevesebb. Mindenesetre a végeredményen magam is meglepődtem – nehéz elhinni, hogy a képen látható kopottas fém hatás kizárólag szürke festékekkel is elérhető.

A figura talapzata a Keisotsuknál már részletezett japán kert hangulatát próbálja visszaadni, a Domaru esetében azonban szükség volt a figurát tartó fémrúd felének leválasztására, hogy a szamuráj a képen látható módon, a balsa lécek által reprezentált gerendákon támaszthassa ki harci pozícióját.

A Kempeitai és a kék shotgun

Ami a Kempeitai figurát illeti, a hivatalos festéshez képest nekem itt is jobban tetszett a hakama pirosban, így ennek festése teljesen megegyezik a korábban már ismertetett módszerével. Némi kihívást inkább a figura csuklyás kabátja jelentett, ugyanis sokat töprengtem rajta, hogyan fessek fehéret úgy, hogy az mégse egy réteg fehér festék legyen. Végül úgy döntettem, hogy a nyílvánvaló fehér alapot kizárólag a széleken található szegélyeknél finoman, kellőképp felhigított Flesh Wash-sal kezelem. Az így kapott eredménnyel kellőképp elégedett voltam – nem egy bonyolult, látványos technika, de szerintem jól visszaadja egy intenzív használatbavételnek kitett "duster" látványát. A fém felületek a szokásos módon lettek festve ezúttal is, a mellpáncél AV Game Color Scar Red alapon GW Blood Red szárazecsetelés, majd GW Blazing Orange élkihúzás, a nyakában lévő sál pedig a Domaru Butai fenekéhez kikevert, zöld bemosót kapta.

A feketére alapozott shotgun esetében hasonló szürke layeringgel próbálkoztam, mint amit a Keisotsuk nadrágján előszor elkövettem, és az eredmény hasonlóképp lehangoló volt. Innen jött viszont az ötlet, hogy ha ott nem is stimmelt a kék bemosás, egy Mangás világ shotgunja esetében ugyanez talán mégsem olyan elfogadhatatlan. Bemostam hát GW Blue Inkkel, az eredmény tetszett, így a Kempeitai fegyvere tovább színesíti a csapat amúgy sem túl egyhangú összképét.

A figura talapzata egy egyszerű betonösvény, ami egy füves parkon vezet át. Az út szegélyeit balsa fából készítettem, szürkével szárazecseteltem a járdákhoz hasonlóan, maga az út AV Game Color Beasty Brown alapon fehér szárazecsetelés, két oldalt pedig homokkal és fűvel vettem körül a betonútat.

Oniwaban, mindenki kedvence

A szuperninja esetében a layering technikát a zöld szín különböző árnyalatain kellett végigvinni a figura jelentős részán. Ha maga az effekt nem is sikerült olyan neon-szerűre, mint a hivatalos képeken, alapvetően nem lett rossz, jól kiemeli a harcos dagadó izmait, és legalább már tudom, hogy milyen színeket használjak, ha valaha Bruce Banner rosszabbik énjét kellene ecsetvégre kapnom. A páncél-részeket a szokásos technikával festettem újfent, a maszk és a nadrág részek esetében döntöttem úgy, hogy feketén hagyom, és valamit majd rétegezek rá, de sajnos ezekkel a felületekkel még egyáltalán nem vagyok elégedett. A kardja viszont az NMM szerű layering után kapott egy igen híg állagú, zöld bemosást, aminek az eredménye nagyon tetszett.

Ami a talapzatot illeti, igyekeztem a figura által felvett póz dinamizmusát tovább hangsúlyozni az által, hogy a jobb lába alatt épp ripityára törnek az ösvény fagerendái. Ezt green stuff-fal megtámasztott, méretre vágott balsa fa darabkákkal, és vékony, műanyag merevítésekkel oldottam meg kellőképp stabilra.

Annak ironiájába pedig, hogy a kertet éppen a kertész robolja össze, bevallom, eddig a percig bele se gondoltam... Nos, mit mondhatnék? Ő megteheti.

Megvagyok a festéssel, akkor mit is lehet ebből a dobozból kihozni?

Seregépítésre a méltán népszerű Army Infinity szoftvert használtam. A nyilvánvaló külcsín és belbecs mellett nekem még az is nagyon tetszik a szoftverben, hogy az egyes speciális képességekre kattintva a program automatikusan megnyitja az Infinity Wiki vonatkozó cikkét egy böngészőablakban. Természetesen az első seregkoncepciót nagyban meghatározta a japán alapdoboz figurakészlete, ám az egyes figurák felszereléseinek, speciális képességeinek kérdései nyitottak voltak.

Az első kérdés rögtön adódott is: ki legyen a hadnagy a csapatban? Ahogy azt már Emerald is leírta, jó taktika lehet egy olcsó, gyenge Keisotsu figurát erre a célra tartani, és rejteni az ellenfél elől, ám ennek megvan az a hátránya is, hogy a Keisotsu Lieutenant választás 2 SWC pont, amiből 50 pontonként egy jár, azaz egy 150 pontos sereg esetében 3 SWC költhető. Mivel szinte minden megvehető speciális fegyver és képesség elhasznál valamennyit ebből a 3 SWC pontból, én úgy döntöttem, hogy egy olyan figurát nevezek ki vezetőnek, aki ebből a készletből kevesebbet használ el. Az Oniwaban például hadnagyként már csak 1 SWC-t igényel, de emellett egy olyan kamikaze jellegű egység, aki bár nagyot üt, szinte biztosan meghal a játék végére. Választásom így a 0 SWC pontba kerülő Domaru Butaira esett, és a Kempeitainak pedig kihasználom a Chain of Command adottságát, és inkább őt bújtatom az ellenfél elől, ahogy azt egy Keisotsu hadnagy esetében tettem volna. A Chain of Command képesség ugyanis azt biztosítja, hogy a Kempeitai figura automatikusan átveszi a hadnagyi rangot, ha a korábbi vezetővel történne valami. Így a relatíve jól páncélozott és két sebponttal rendelkező Domaru Lieutenant egy olyan vezető figurát képviselhet, akit azért egy 150 pontos csatában kihívás elpusztítani, de ha ez sikerülne is az ellenfélnek, mégsem kell őt félteni a természetéből adódó előrenyomulástól, mert gyakorlatilag automatikusan két vezetője van a seregemnek, és mindez 0 SWC pontba kerül.

A hadnagy választásának kérdése máris eldöntötte az alapdoboz hat figurája közül háromnak a teljes felszereltségét. Esetleg még az maradhatott volna nyitott kérdés, hogy a Kempeitai figura az alap Keisotsuhoz hasonlóan Combi Rifle-el, avagy a sokkal izgalmasabban csengő Boarding Shotgunnal készüljön-e első csatáira, de mivel alapvető elhatározásom volt, hogy minél több féle fegyvert szeretnék eleinte kipróbálni, és a figuránál is Boarding Shotgun van gyárilag, választásom egyértelműen az utóbbira esett. Lássuk tehát, hogy érdemes felszerelni a maradék három Keisotsu Butait! Mivel az első sereg építésénél még semmilyen tapasztalatom nem volt az Infinity játékban, a már említett egyszerű elv alapján fegyvereztem fel a Keisotsukat: a három figura három különféle fegyverrel indul a csatába, és így a játékok során három különféle fegyverzettel ellátott alapkatonával nyílik lehetőségem játéktapasztalatokat szerezni. Átböngészve az egyes fegyverek paramétereit, szimpatikusnak a MULTI Sniper Rifle és a HMG tűnt, a harmadik figuránál pedig meghagytam a Combi Rifle-t, mint alapfegyvert. Az így kialakult kombinációval pedig pont annyi pontom maradt a 150-ből, hogy ez az alapfegyveres figura Paramedic státuszban harcolhasson, így a gyógyító képességek közül ezt az egyszerűbb fajtát is gyakran tesztelhetem az első csaták során.

Az első seregépítési tanácsokért egyébként nagy köszönet Jinxnek!

És mi változott januártól?

Előre leszögezném, hogy eddig vívott csatáim során, sőt már a sereg kiválasztásakor is, a JSA-ban a rejtőzködő, lopakodó harcmodor volt az, ami igazán megtetszett. Így vagy úgy minden eddigi nyertes csatám az Oniwaban figurának volt nagyrészt köszönhető. Ebből következik, hogy aki követi a cikksorozatot, tanúja lehet, ahogy hónapról hónapra egyre nagyobb súllyal szerepelnek majd Ninják és Oniwabanok a növekvő csapatban, és egyszer majd bizonyos, hogy ki fogok próbálni egy olyan összeállítást is, ahol négy Ninját Saito Togan, három Oniwabant pedig Shinobu Kitsune vezet majd a harcmezőkön.

De ennyire ne szaladjunk még előre, hiszen ezek még csak a kezdeti tapasztalatok, és nagyon tetszenek már most is például a Domaru Butai jellegű mangás-nehézpáncélos szamurájok, vagy a klasszikusabb külső szépségével tetszelgő Miyamoto Mushashi figura is. Szóval a lehetőségek tárháza így az elején még a játék nevével jellemezhető. Az viszont biztos, hogy a jelenlegi alapdobozt 150 pont esetén is szeretném kiegészíteni még egy lopakodó orvgyilkossal, így az egyik megvásárolt blister januárban a Ninja figura lett. Mivel már egy Ninja esetében is legalább egy modellt ki kell vennem az eredeti seregből, hogy tartani tudjam a 150 pontot, a második választásom egy HMG-s Keisotsu Butai blisterre esett, amivel inkább a sereg szépségét, mint hatékonyságát növelném. Az első koncepcióban említett HMG-s Keisotsu választás ugyanis rendkívül hatékonyan muzsikált a tesztcsaták során, de a figura kezében valójában csupán egy Combi Rifle volt. A blister megvásárlásával azonban lehetőségem nyílik a hivatalos HMG-s modellt az asztalra tenni, ezzel is komfortosabbá téve a WYSIWYG fétisemből adódó igényeimet.

A HMG-s figura 150 pontba történő besorozásával tehát nincsen különösebb gond, azonban a Ninjához szükséges pontértéket valahonnan fel kell szabadítani. Említettem, hogy az első koncepcióban speciális fegyverként a HMG-t és a MULTI Sniper Rifle-t próbáltam ki. Azt is említettem, hogy a HMG-t tekintve igen pozitív tapasztalatokkal rendelkezem. Sajnos azonban ugyanezt nem mondhatom el a MULTI Sniper Rifle-ről. Papíron nincs vele gond, és különösebben nem is csalódtam benne nagyot, de valahogy az a tapasztalat, hogy egy fecske nem csinál nyarat, egy lövés meg nem nagyon okoz veszteséget. Egyrészt ezért, másrészt meg az említett fétis miatt (nincs még hivatalos mesterlövész modell) úgy döntöttem, hogy egyrészt onnan fogok pontot nyerni, hogy két Combi Rifle-ös Keisotsu modell lesz a seregben.

A másik hasonló döntés a Kempeitaira esett. Valóban nagyon hasznos a Chain of Command, de maga a figura szinte soha, egy csatában sem hajtott végre semmi emlékezeteset. Úgy érzem, hogy ha helyette hoznám a Ninját, az jelentősen növelné a sereg ütőerejét. Chain of Command híján azonban el kellett gondolkoznom a Domaru tiszti rangján, ugyanis ha ez az őrült berzerker belefut valamibe, ami a páncélján túl mást is megkarcol rajta, máris „egy körre kimaradok a dobásból”, ahogy Jinx is fogalmazott a Loss of Lieutenant szabály kapcsán. Adódott tehát, hogy a kettesszámú hadnagyi stratégiát választom, egy Keisotsu lesz a sereg névleges vezetője, és hátul, a csata hevétől jó távol, egy eldugott rókalyukban fogja tervezgetni, rádión közvetíteni a stratégiai elgondolásait a többiek felé. Az így kialakult koncepció pedig engedett még némi pontköltésre, ennek köszönhetően mind a Domaru Butai, mind a Ninja egy-egy brutálisan megfelelő kezekbe helyezett Explosive Close Combat Weapon boldog tulajdonosaivá váltak, és a Keisotsu Paramedic is megtarthatta orvosi táskáját.

A WYSIWYG kellemes, a HMG meg hasznos

A blistert kibontva, különösebb problémáktól mentes sorjázással fogadott a HMG-s Keisotsu Butai figura. Három darabból állítható össze, jobb karjával a gépágyút tartja, bal kezével támasztja, és a Domrau Butainál tapasztalt nehézségek egyáltalán nem jelentkeztek a figura törzsével történő összeragasztásuk során. Egyelőre csapolást sem terveztem, egyedül a bal vállnál lesz szükség némi green stuffra egy kisebb hézag eltűntetése céljából. Külön megjegyezném, ahogy a Kempeitainál is, hogy a modell nyugodtan összeragasztható festés előtt, nem láttam különösebb nehézséget sem a mellkas, sem a fegyver belső felének kifestése kapcsán a teljesen összeragasztott modell esetében. Mivel ennek a gépágyúnak a csöve már kellőképp tekintélyt parancsoló átmérővel rendelkezik, kézi fúróval rásegítettem a gyári mélyedésre, ezzel is realisztikusabbá téve a HMG külsőjét.

Az eddigiek alapján az a tapasztalatom, hogy különösebb nehézségek nélkül, hasonlóképp fogom festeni, mint a többi Keisotsu figurát. Talapzatát tekintve egyelőre nincs ötletem, de ami késik, nem múlik.

Az első tanítvány...

...így is felfoghatóak az Oniwaban taktikáját kiegészítő Ninják mostantól a seregemben. Az alap Ninja blistert kibontva a már megszokott minőséggel találkoztam, a sorják itt sem jelentettek makacs kihívást. A figura két karja könnyedén illeszkedett a törzséhez, a kardot éppen előrántó póz pedig kifejezetten kellemes. Végre egy olyan modell, ahol a kardhüvely nem egy miliméteres csapolással illeszkedik a figura derekára, hanem masszívan kapcsolódik a modellhez, kézben van tartva. Itt is elmondható, hogy a figura összeállítása nem okoz különösebb problémát a festés során.

Külön érdekessége a blisternek, hogy a modellhez adnak külön egy Boarding Shotgunt is, ami nem szerepel sehol a figura hivatalos, kifestett képein, de mivel a szabályok alapján ilyet is hord magánál, a Corvus Belli rám bízza, hogy valahogy felapplikálom-e a fegyvert a Ninjára. Gondolkodtam is rajta, elkezdtem készíteni egy hevedert, amivel a hátára kötheti, de még nem döntöttem el igazán, hogy hogy mutatna rajta. Bár ahogy ismerem magam, meg fogom oldani, hogy a WYSIWYG megvalósuljon, ha már a lehetőség megadatott rá, úgyhogy e téren még rejteget némi modellezési kihívásokat a shotgunos Ninja figura.

Végül...

...megjegyezném, hogy a mostani cikken igen sokat dolgoztam, és sajnos meglehetősen el is húzódott a publikálása, ezért remélem, hogy megérte a várakozást, és vannak hasznos infók, amiket kamatoztatni tudtok az írásomból.

A következő cikkem rövidesen követi majd az itt leírtakat, és első sorban arról szeretnék írni, hogy a januári blisterek milyen kihívások elé állítottak, illetve februárban milyen irányban növekszik tovább Dante JSA csapata.

Folytatása következik.

Szerző: Dante