Infinity – Bushido, egy út kezdete

Akkor persze még nem láttam át, hogy miért olyan fontos, hogy különféle seregeket válasszunk. Most azonban, hogy ezeket a sorokat írom, és Emi után ugyanarról a sectorial seregről kell referálnom, mint amit ő választott, elhatároztam, hogy azért is vállalom a kihívást, és igyekszem más megvilágításból, de hasonlóan innovatív értéket képviselni a cikkeimmel.

Említették már előttem a specializált seregek előnyeit, hogy miért érdekes olyan sereget gyűjteni, ami nem próbál mindenben azonosan jó lenni, hanem inkább egyes területekben a legjobb, másban kicsit alatta van az átlagnak. Arról is esett már szó, hogy a sectorial army-k érdekessége, hogy még adott seregen belül is specializált különítmények, és a rájuk jellemző egységekből többet hozhatnak - bizonyos plusz előnyökre tehetnek szert, cserébe a játszható egységek választéka limitált.

A gyengeségünket ellensúlyozzuk azzal, hogy meglepjük az ellenfelet valami rendhagyó módon!

Úgy éreztem, ez a taktika nekem eddig még minden játékban bevált, és aki ismer, azt is tudja rólam, hogy könnyen áll rá az agyam az olyan stratégiákra, ahol a végcél a közelharc kialakítása. Nálam így jön képbe a Japanese Sectorial Army, mely a távol keletet egyesítő Yu Jing frakción belüli, csak a japán harci kultúrát megtestesítő seregtest, mert noha nehezen kiegyensúlyozható, de különösen veszélyes és ütőképes közelharci potenciált képviselnek. Ezért, meg mert NINDZSÁK VANNAK BENNE!

Amikor először kibontottam a japán alapdobozt…

…megállapítottam, hogy a három alapkatona, akiket Keisotsu Butainak hívnak, és Combi Rifle-el rendelkeznek, alapozásig nem okoz túl sok problémát. Később, az alapozó felvitele után vettem csak észre, hogy noha egybe öntötték őket, és relatíve kevés sorjázást igényeltek első ránézésre, két figuránál is kellemetlen öntési hiba volt a jobb szemük környékén, amit több-kevesebb sikerrel tudott csak megoldani a szikém.

Domaru Butainak hívják azt a nehézpáncélos figurát, aminél az alapdobozban egy Chain Rifle nevű nehézfegyver található. Ez a figura már jelentett némi kihívást sorjázást követően is, ugyanis itt már a fegyvert tartó kar és az azt alátámasztó másik kar, valamint a derékra illeszkedő katana (vagy E/M közelharci fegyver) külön darabokban jönnek. A karok vállban illeszkednek, és kellemes felület lett kialakítva a ragasztáshoz, de a közelharci fegyver igen apró ponton illeszkedik a figura derekára. További nehézség, hogy a mellkas és a nehézfegyver megfelelő kifestése érdekében a karok csak festés után illeszthetőek fel, illetve a kardot is ajánlatos külön festeni az érzékeny kapcsolódási pont miatt.

A következő elit arc a Kempeitai, egy alattomos, mély-japán érzelmű, nacionalista beszivárgó, akinek minden vágya, hogy a Japán Császárság ismét független legyen az elnyomó Yu Jingtól. Fegyvere egy Boarding Shotgun, ami nagyon hasonlít a Keisotsuk puskájára, illetve ő sem indul el a reggeli kakaó után anélkül, hogy az oldalára ne csapná kedvenc szamuráj kardját. A figura hatalmas előnye, hogy minden különösebb probléma nélkül egyben festhető, egyébként a kardot tartó karja külön darab, és a vállánál az illesztés elég gyatra. A törzsébe bele kellett fúrnom, hogy a felkar rendesen illeszkedjen, majd ezt követően putty-val hézagoltam.

Az utolsó figura neve Oniwaban, jelentése: „aki a kertben van.” Ő nem más, mint egy szupernindzsa, aki szereti, ha azt gondolják róla, hogy csak egy egyszerű kertész. Miközben minden más jóravaló katona az ellen vérét ontja, ő monomolekuláris energiakardjával formázgatja a sövényt, hisz nyilvánvaló, hogy a csata hevében nem tűnik fel senkinek egy békésen dolgozgató napszámos. Ha olykor mégis felfedi kilétét, legtöbbször már késő az ellenfélnek bármit reagálnia rá. Ami a figurát illeti, bal karja szépen kialakított illeszkedési felületen csatlakozik, jobb alkarja kardjával együtt már nehezebben volt illeszthető, a felületet reszelni, majd a hézagokat putty-zni kellett. A kardhüvely kényelmesen illeszkedett a derékra, itt nem tapasztaltam a Domarunál említett nehézségeket.

Miután mind a hat figura túl volt az alapozáson…

…a jól bevált pszichológiát követve az alap katonákkal, azaz a Keisotsuk festésével kezdtem, és az egyre izgalmasabb figurákat hagytam a végére, legvégén a nindzsamesterrel, hogy a lelkesedés mindvégig egyenletes maradjon.

Az alábbiakban azt mutatnám be lépésről lépésre, hogy hogy értem el a Keisotsuk páncélján igen egyszerű alaptechnikák segítségével egy NMM-hez hasonló, fémes hatást.

Először is, ha sok kikevert színnel dolgozik az ember, elengedhetetlen egy wet palette, azaz nedves paletta. Erről számos cikket olvashattok, a lényeg, hogy elég hozzá egy zárható blister, valami nedvszívó anyag, pl. WC papír vagy zsebkendő, és egy kis, méretre vágott sütőpapír darab.

A fehér alap után a fémes felületeket Cold Grey-jel fedtem (AV Game Color).

A Cold Grey réteget erősen bemostam Flesh Wash-sal (GW).

Nem túl száraz dry brush technikával visszafestettem a Cold Grey-t ügyelve arra, hogy a résekben, sarkokban, apró mélyedésekben megmaradjon a rozsdás barna szín.

Kezdődhet is a layering. A legtöbb kiterjedt felületet közepesen száraz ecsettel, de nem szárazecseteléssel, felfestettem Cold Grey, Stonewall Grey (1:1) eleggyel (AV Game Color). A sarkokat, mélyedéseket, árnyékosabb felületeket az eredeti színen hagytam. Ugyanezzel a színnel a hosszúkás felületeket és a markáns éleket is elkezdtem egy meghatározott irányba világosítani. Fontos, hogy az ecset ne legyen túl nedves, mert a két szín közötti határvonal nem szabad, hogy éles legyen.

A következő árnyalat a tiszta Stonewall Grey volt, a technika pedig ugyanaz, de a kiterjedt, világos felületek némileg kisebb részére került csak a világosabb árnyalatból. Az éleket és a hosszúkásabb felületeket is tovább világosítottam, meghagyva az előző, sötétebb árnyalat egy részét, világosítva a kijelölt irány felé.

Stonewall Grey, Dead White (1:1) egyveleggel (AV Game Color) tovább folytatom ezt a dry layeringet.

Végül Dead White-tal már csak leheletnyit világosítom a legmagasabb felületeket, az élek apróbb csillogó részeit és a hosszúkás felületek hegyeit.

A figura további felületeinek színezése még inkább kiemeli a fémszíneket mellőző festéssel elért fémes hatást, ahogy az az alábbi WIP fotón is látszik.

A további cikkekben szeretnék még írni az általam preferált festési módokról és talapzat díszítő technikákról, amiket az alapdobozban lévő figuráknál alkalmaztam. Lesz szó az első játékélményeimről csatajelentés formájában, és azt is leírom majd, hogy az első tapasztalatok alapján milyen irányba mozdultam el a seregbővítés útján. A többi cikkíró társammal együtt remélem, hogy felkeltettük párak érdeklődését, és kedvet kaptok ahhoz, hogy kipróbáljátok ezt a remek játékot!

Folytatása következik.

Szerző: Dante