Infinity – Nomads és PanOceania

Elsőként megjegyezném, hogy Maik német és nem is bírja a magyar nyelvet, így az írásait értelemszerűen én fordítom. 

A Nomád frakciót annál az egyszerű oknál fogva választottam, hogy ez volt az egyetlen, ami még nem volt az akkori csapatban. Első körben tehát megnéztem a hozzátartozó figurákat, amik összességében tetszettek is, majd a háttértörténet átlapozása és némi kutatás után végül mellettük maradtam. Maik a PanOceaniát választotta, neki már korábban is ezek a figurák voltak a kedvencei. Mind a ketten az általános csapatfelépítés mellett maradtunk, nem választottunk sectorial army-t, leginkább hogy a figurák minél szélesebb skálájából válogathassunk. Később, ha már elég tapasztalatunk és figuránk van, a változatosság kedvéért elmehetünk ebbe az irányba is.

A megegyezés alapján tehát kezdetnek berendeltük az alapdobozainkat. Abban maradtunk Maikkal, hogy bár az alapszabályok elérhetőek ingyen, PDF formátumban, megrendeljük a könyvet is. A döntést nem bántuk meg, a könyv igényes, teljes terjedelmében színes, és mégis csak ott van a terepasztalnál, ha kell. Az első tesztjátékaink tapasztalata azt is mutatta, hogy bizony, gyakran kell belelapozni segítségért.

Ennek oka, hogy a játék elég részletekbe menő szabályrendszerre épül, annak minden előnyével és hátrányával egyetemben. Ennek ellenére, vagy inkább evvel együtt, könnyen és dinamikusan játszható, a rutin kialakulásával és az alapdbobozainkkal egy-egy meccs akár 1 óra alatt is lezajlik.

Térjünk rá kicsit a figurákra. Az alapdobozok hasonlóak a Confrontation dobozokhoz, csak nem hungarocellből, hanem hullámpapírból vannak, ami könnyebben kezelhető, újrahasználható, nem törik el olyan hamar. A belső dobozt egy külső, színes borító fogja körbe, a dobozban pedig két vastag réteg szivacs védi a figurákat.

A figurák aprók és igen részletesek. Apró figyelmesség, hogy a több darabból álló figurák nem csak úgy ömlesztve érkeznek, hanem egyesével be vannak zacskózva, így nem megy el arra idő, hogy kitaláljuk, melyik alkatrész hova való. Közelebbről megvizsgálva a figurákat, feltűnik, hogy minimális sorja található rajtuk. Sajnos mind a ketten több olyan esettel is találkoztunk, ahol olyan érzékeny helyek kellős közepén húzódnak öntési vonalak, ahonnan nagyon nehéz eltávolítani azt a kicsit is, anélkül, hogy a figura sérülne. Például az arcon és a szemen keresztben. Egy ilyen kis figura esetében még az a kevéske sorja is sok, különösen ha ilyen szerencsétlen helyre esik.

A méretből adódóan az összerakás sem egyszerű. Csapolásra nem sok esélyünk van, olyan aprók a csatlakozási pontok. Hasonlóan a sorjázás menete is gyakran nehézkessé válik. Egyik figurámon egy olyan öntési rendellenességgel is találkoztam, amit korábban régebbi Confrontation figuráknál tapasztaltam, mégpedig, hogy az öntőformák találkozásánál helyenként elég nagy „extra" gumók alakultak ki, amiket csak komolyabb faragással tudtam eltávolítani. Itt nem volt olyan nagy, de kis figurához éppen elég.

Tovább nehezíti a feladatot, hogy egyes alkatrészek igen kicsik, nehéz őket úgy megfogni, hogy le tudjuk reszelni a felesleget.

Az extra munka azonban meghozza a jutalmát, jópofák a filigrán, dinamikusan pózoló figurák, nekem bejönnek. Egyelőre összeraktam mind az alapdobozos figurákat, csináltam nekik egyszerű, de a városi terephez passzoló talpakat és lealapoztam őket. Összerakáskor úgy döntöttem, nem nagyon figyelek arra, hogy mit takarnak el egyes elemek, és mit nem. Annyira vészesnek egyiknél sem látszott, hogy emiatt érdemes legyen kockáztatni egy fullosra festett figura épségét az utólagos összeszereléssel. Egyikük már 80%-ban ki van festve, a többire sajnos eddig még nem jutott időm.

Ennek az is az oka, hogy mivel nekünk nincs klubunk, ahova lejárhatunk játszani, tereptárgyaink nagyrésze pedig erősen fantasy tematikájú, elkezdtem egy új tereplapot és hozzá passzoló tárgyakat is gyártani. A játék természetéből adódik, hogy elég sok terepet igényel, a mosóporosdobozok pedig erősen rontanak az összhatáson. Rögtön az első tesztjáték után el is döntöttük, hogy sok terepet kell gyártani, hogy tényleg élvezetes legyen a játék.

Kissé eltérek a projektnek tervezett csapásvonaltól, de remélem, hogy amint elég tereptárgyunk lesz, be tudom majd hozni a lemaradásom. A keletkező űr kitöltésére a következő írásomban a tereptárgykészítésről is bővebben írok majd. Jelenleg már nem állunk rosszul, egy 60 x 120 -as táblát egész jól meg tudunk tölteni. Az elkészült darabok még nincsenek festve, de már így is nagyságrendekkel élvezetesebb köztük a játék.

Természetesen Maik is beleegyezett, hogy ír a véleményéről, haladásáról. Sajnos, azt hiszem, nem sikerült neki teljesen világosan elmagyarázni, miről van szó, így ő egy kevésbé részletes, ám fotókkal bőven ellátott cikket készített. A terjedelem miatt valószínűleg nem érdemes különválasztani, így hozzácsapom az enyémhez. Jöjjön akkor Maik véleménye és leírása az alapdobozos figuráiról:

Ahogy Starknak is, nekem is feltűnt, hogy alkalmanként a sorja az arcon megy keresztül. Mivel a szemem már nem a régi, ez számomra komoly problémákat okozott. Elsőnek rögtön a nekem legjobban tetsző figurát sorjáztam le, amelyik bal oldalról így néz ki:

Jobboldalról, ahol nem volt sorja, pedig sokkal szebb:

Na nem baj, végül is ő egy katona, azok meg kapnak az arcukba rendesen.

Miután az arcával kész lettem, rutinszerűen végigmentem a többi öntési hibán is, levágtam, lereszeltem a sorjákat mindenhonnan. Először a harmadik embernél vettem csak észre, hogy egyes „sorják" valójában a nadrág részei... Ki a fene gondolná, hogy katonák élére vasalt nadrágban járnak. Úgy néz ki, két figurának normális nadrágot kell majd viselni.

Ahogy Stark is emlegette, nem minden figurát lehet optimálisan a base-re helyezni. Egyik figuránál a talpfa felét le kellett vágnom, hogy ne lógjon ki nagyon a figura:

Eztuán nekiállam az Orcnak. Két antenna is van a fején, amelyek elég aprócskák:

Azt sem vettem észre rögtön, hogy az egyik Fusiliernek is van egy antennája, de szerencsére még nem dobtam ki a sorjázási hulladékot, így megtaláltam. Abban sem voltam egészen biztos, hogy hova kellene felszerelni a kis alkatrészt. Végül a képen látható módon raktam fel őket:

Reméljük, hogy túlélik majd a Starkkal vívott csatáinkat. A sok kis apró bigyó rendre leesett, letört, nagyon nehéz volt őket valamelyest tartósan felragasztani. A Fusilier antennáit legalább négyszer kellett az asztal alatt kúszva keresgélnem.

És végül egy kép az összeszerelt és kifestett PanOceania figurákról:

Az eddig lejátszott tesztcsatáink alapján tetszik a játék mindkettőnknek. A szabályok, bár néhol kissé esetlennek tűnnek, gyors és változatos játékmenetet biztosítanak, kellemes kikapcsolódás.
Ahogy említettem tehát, a továbbiakban szó lesz a terepek gyártásáról, egy-egy tesztcsatáról és természetesen figurák elkészültének menetéről is.

Szerző: Stark