"Kezdetben vala a..."

A projektbe egyszerűen azért szálltam be, mert érdekelt, hogy képes vagyok-e rá. Feszített tempójúnak ígérkezett a folyamat és már-már a versenyláz is elkapott ha rágondoltam, milyen nagyhírű egyénekkel kerültem egy csapatba.

Érdekes módon a festés résztől félek a legkevésbé és most természetesen hasát fogva fetreng mindenki a földön aki ismer, hiszen ritkán durálom neki magam az ecsetek elővételének, de pontosan tudom mire vagyok képes és körülbelül el tudom magam helyezni a ranglétra legalsó foka alatt, szóval ezzel nem lesz gond.

A konvertálás terén már egy picit jobb a helyzet. Ha meglátok egy figurát rögtön agyalni kezdek rajta, hogyan lehetne még egyedibbé tenni és ezt nem ritkán fűrészeléssel-fúrással- faragással tudom csak megvalósítani. A "zöld anyag" (más néven Green Stuff) használatától sem riadok vissza, sőt!

Játszani meg természetesen úgy fogok ahogy szoktam. Ahol kicsit kell ott nagyot, ahol nagyot ott meg kicsit fogok dobni bármilyen kockával, bármilyen helyzetben. Ilyen és ehhez hasonló gondolatok futkároztak a fejemben, amikor felmentem a gyártó oldalára, hogy körbenézzek a galériában...

"És kiválasztá a..."

Természetesen nem tudtam ellenállni a nindzsa mániámnak, így kénytelen voltam a legkézenfekvőbb megoldást választani és egy a Napkelet birodalmát a jövőben megjelenítő Yu-Jing frakció úgynevezett "sectorial" csapata mellett letenni a voksomat. Ez azt jelentette, hogy számos specialista mellett a feláldozható fanatizált tömegre helyezhetem a hangsúlyt. Személy szerint egyáltalán nem szeretnék robotokat (Remote és TAG) használni, a MANGA-s stílusú Domaru Butai-okat viszont annál inkább... A kertésznek álcázott szupernindzsa Oniwaban figurától (továbbiakban Oni) már-már elolvadtam, de mint később kiderül még fokozni tudtam az élvezeti értékét. 

Ez várt rám, amikor kibontottam "A" dobozt. Sok szinte már alapozásra váró figura. Háromra egyáltalán nem kellett ragasztót és csapolási időt pazarolnom, másik kettőnél csodát tett a gél állagú pillanatragasztó (Itt szeretnék reklámozni, ugyanis már 300akárhány forintért kapható az L betűs gyártó fekete tubusos terméke és hibátlan! Nem folyik meg és kevés is elég, így sokáig kitart!), míg a harmadiknál az Oni-nál már eldöntöttem, hogy szétfúrom-faragom, így adta magát a helyzet. A csomagolás mutatós, a dobozom külső részét nosztalgiából mindig megtartom és ez is szépen fog mutatni a polcomon. Kicsi közelebbről megnézve a figurákat a következőkre jutottam...

"Majd hozzákezdé a..."

A terv már körvonalazódott a sereglista tanulmányozása során. Az alap Keisotsu-kból egyet biztos az élet szent védelmére átalakítok ún. Toketsu Butai-nak, ami csak nevében különbözik (nincs hozzá külön figura), de orvos képzettséggel bír. Ehhez egy jól telepakolt hátizsákot gondoltam a női figura hátára aplikálni és majd a festésben is elkülönítem valahogy. A másik két Keisotsu-ból egy marad sima vagy opcionálisan Hacker (a gyártó fóliára nyomtatja a kiadott anyagokban szereplő kis holografikus tekerentyűket (Minority Report rulez), amiknek valami tartót adva lebeghetnek bármilyen figura előtt) illetve a másikat is simának vagy Paramedic-nek használom majd. Ezen utóbbihoz elég egy kis orvosi táska az övére, így felcserségének teljes tudatában vághat neki a veszélyekkel teli nagyvilágnak. A Kempetai-ra szerettem volna egy szamuráj maszkot, de végül csak az arcmaszk (Sub Zero rulez) mellett döntöttem, mert a csuklya túl jól nézett ki. A Domaru-ról már áradoztam, ahhoz felesleges hozzányúlni és akkor elérkeztünk az Oni-hoz... A szupernindzsánk bal kéztartása ordítóan kiáltott Morpheus "Gyere csak!" mozdulatáért, így nem tudtam ellenállni és úgy döntöttem kerül amibe kerül belevágok. Ráadásul az egész figura gyárilag is ferde talajon állva néz ki a legjobban, így én egy útpadkára fogom tenni őkelmét, így idézve elő a szintkülönbséget.

Első menetben az egyszerűbbekkel kezdtem és nem is csalatkoztam. A sorjázásnál csak a szakállas Keisotsu arcánál volt egy elég csúnya hiba (heges is maradt kissé), gyanítom azért mert a kifelé fordított arcával beleesett az öntési illesztési síkba. A többieknél minimális és könnyen eltávolítható sorját észleltem és az illesztési-csapolási pontok is vállnál vagy alkarnál voltak, így nem szenvedtem velük sokat. A kérdés már csak az, hogy a konverziókat meg tudom-e valósítani?!

Hamarosan minden(ki)derül!