Rúnahordozó Hallbjorn a szobájában ült és az elmúlt hónapok történésein merengett. Egyik napról a másikra  esett el a szeme láttára hőn szeretett Farkaslordja, Sötétvérű Kjarl és a Vezért védő Farkastestőrség minden tagja, kivéve egy fiatal Farkast, aki csak nem régen részesült a kegyben, hogy az életével védhette a XII. Farkasfalka vezetőjét. Ez a szerencsés vagy szerencsétlen ifjú Hallbjorn volt, aki miután látta meghalni falkatársait őrjöngő dühvel vetette magát a testvérei vesztét okozó Ork Harcifőnökre. Eszét teljesen elöntötte a düh, hatalmas csatabárdját, melyet a Fagy ereje járt át olyan erővel és elszántsággal forgatta, mintha csak Fenris egyik hatalmas hóvihara materializálódott volna a csatatéren, hogy megbosszúlja Fernis hű fiainak halálát.