Roham

2008. 09. 21. 16:56 / Általános
Vér! Kié? Enyém? Nem lehet. Honnan? Az oldalamból. Egy lándzsa van benne. Hát ennyi volt? Az még nem lehet. Még nem. Nekem még dolgom van. Nem lehet így vége. De fáj.

    Itt állok megint! Hihetetlen. Puszta huszonegy évemmel veterán vagyok. Lehetetlenség lett volna mondjuk tíz teljes napfurdolúval ezelõttig, hogy a lovasságban valaki is huszonegy évesen veterán legyen és eljusson a preceptor rangig. Mit is várhat az ember olyan karrierista hadvezértõl, mint Strauber. Az egész osztagba még gyerekek vannak. Alig múlt néhány tizennyolc éves mégis kivívta az idõsebbek tiszteletét az utolsó téli napfordulóig. Addig a véres mészárlásig, melyben megfékeztük a sivatagi holtak rohamát, mikor annyi kiválló vérünk meghalt, mikor férfivá értünk és mikor áttörtük ennek a dekadens disznónak az arcvonalat. Nem hittem volna hogy valaha is ilyet mondok, de jó érzés velük harcolni. Jó látni ahogy Sigmar és az Urunk zászlaja lebeg a fejünk felett, melyet maga Karl Franz utasítására vartak nekünk. Melybe belhímezték tizenkétezer asszony könnyét. Feleségek, anyák és lányok kiknek a nevét nem tudjuk mind, de tudjuk, hogy nem bukhatunk el.
    -Katonák! Ti a Hochburgi lovagrend fekete lótusz dicsõ lovagjai. Ma megint nektek kell bizonyítani rátermettségetek. Létszámunk pont elegendõ hogy véghezvigyünk egy jó kis mészárlást ellenfelünk bomlott elméjû seregén. Száz derék férfi, kik már nem síró gyermekek többé. Kik már érezték a káosz mocskának a bûzét. Kik zúztak már szét élõholtakat. Nem riadtok meg semmitõl. Nem lehet hogy valaha is legyõzzenek titeket, hisz a ti nevetek már rég fenn van Sigmar csarnokának falain, apáitok nevei mellett. A nemesség újra megmutatja hogy felsõbbrendû. A hatalom mindörökké dicsõ istenünk megnyilvánulása által itt van köztünk. Ma ,ha felnéztek a sziklaoromra , láthatjátok magát a császárt. Ma az õ vigyázó tekintete les rátok. Az árulókat megbünteti, de a hõsöket megjutalmazza. Ezt sose feledjétek.
    Lelkesítõ beszédem úgytûnik megtette hatását. A sisakrostélyokat mind lecsapták. Kopjáik mind öklelésre készen állnak. Már csak a parancs kell. Két rövidke kürtszó. Pffff…. A flagellánsok már nem tudják visszatartani magukat. Nem fogják kivárni a parancsot. De az a pap ki vezeti õket elszántnak tûnik. Mi ez? Az uralkodó.
    -Nézzétek felséges alakját ahogy griffjén lovagolva végignéz rajtunk, Hochburg dicsõ katonáin. Nem felemelõ? TISZTELEGJ!
A kiképzés megtette hatását. Hibanélküli kopja emelés. Mindenki egyszerre. Feszesen az égbe, mintha ott lenne az ellenség.
    -Pihenj!
    A lovak már idegesek. Hiába nem lehet mindenki nyugodt. De hát én se vagyok nyugodt. Ekkora csatában még sose voltunk. Még sose szolgáltam maga a Császár, maga Karl Franz alatt. Hol a medállom? Ahhh…Megvan. Igaz hogy ez csak egy miniatûr, de akkor is. Emma van rajta. Szeretem. Remélem még látlak kedvesem.

    Két rövid kürtszó.

    -LÉPTESS!- megindultunk. Megkezdõdött életem legfontosabb ütközete. A Császár az égen követ minket. Száz lovas mögöttem. Tökéletes alakzatban. Érzem feszültségük. Érzem idegességük. Érzem magabiztosságuk.

    Ötszáz yard

    -TEMPÓT FOKOZD!

    Négyszáz yard

    Háromszázötven yard Ágyúdördülés. Tûzvonalba ért az ellenség. Nem lennék a helyükbe. Ma több mint háromszáz ágyú kerül bevetésre. A nulni iskola minden ágyú mellé küldött egy mérnököt.

    Háromszáz yard

    Kétszázötven yard

        A helblasterek is munkához láttak. Reméljük megtöri az ellenséget.

    Kétszáz yard

    Tûzgolyók! A varázslók is nekiláttak. Égett hús. De undorító szaga van

    -TEMPÓT TARTSD! Megéheztem!

    Százötven yard

    Száz yard

    -VÁGTA! KOPJÁT SZEGEZZ!

    Ötven yard

    Negyven yard

    Harminc yard

    -ALAKZATOT!- A lovak már inukszakadtából rohannak. Hiába csatára teremtették õket.

    Húsz yard

    Tíz yard- Szeretteinkért, az Uralkodóért és Sigmarért. A Birodalomért!

    Öt yard

    Kopják törnek. Pajzsok döngnek. Halálsikolyok. Lónyihogás és az az átkozott dobolás.

    -KARDOT ELÕ! Kopjákat eldobni! Vágjuk ki magunkat! Mélyen benyomultunk a vonalakba. Harcoljatok és megússzátok. Harcoljatok és elnyeritek méltó helyetek Sigmar oldalán! A Birodalomért! Hajrá!

    Vér! Kié? Enyém? Nem lehet. Honnan? Az oldalamból. Egy lándzsa van benne. Hát ennyi volt? Az még nem lehet. Még nem. Nekem még dolgom van. Nem lehet így vége. De fáj.

    Leesett lova nyergébõl. Haldoklott. A miniatûrt viszont még szorította. Megpróbált felállni, de minden ereje kiment a karjából. Reménytelen. Kezdte feladni. Kezdte érezni hogy többé nem láthatja Emmát. Egy könnycsepp kúszott végig arcán. Felidézte arcát. Gyönyörû vonalú arcát. Szõkésbarna göndör fürtjeit. Gyönyörû szépvágású szemeit. Szelíd mosolyát. A báli ruhát ami rajta volt. Újabb könnycseppek. Lehet hogy mégis csak egy síró kisgyerek marad. Lehet akárhányéves. Könnypatakok folytak arcán. Az események pörögtek körülötte. Látta ahogy a Császár és a griffje gyilkolnak, látta, hogy osztaga kitör. Látta újra Emma arcát. Szívverése lassult. Lassult és csak lassult. Közben a vértócsa csak gyûlt és gyûlt. Érezte a levágott káoszszörnyek bûzét, de nem érdekelte. Elméjében Emma parfümjét idézte fel, mely olyan volt mint egy pajzs agya és a bûz közt. Végül csak Õt látta már csukott szemein keresztül is. Emmát. De a halál megszólította, miközben jeges csontos markával szorongatta a szívét. Végül kilehelte lelkét miközben nem gondolt másra csak a nõre kit szeretett, a nõre kit istennek tartott és dicsõített.

Eddy000


Vélemények, hozzászólások