Harc

2008. 09. 21. 16:57 / Általános
Harc az életért. A mocskos kis életért vagy egy erõsebb hatalomért? Hisz besoroztak, és nem önként jöttél. Újonc vagy, de máris parancsba kaptad, hogy menj és öljél, az urad ért, kit még sosem láttál. Félsz és körülötted mindenfelé ijedt arcok vannak, õk is újoncok. Viszont az ellenfél, harcedzett. Egy barbár horda, kiknek arcán nincs félelem, szemük lángol. Halált ígér.

Harc

    Harc az életért. A mocskos kis életért vagy egy erõsebb hatalomért? Hisz besoroztak, és nem önként jöttél. Újonc vagy, de máris parancsba kaptad, hogy menj és öljél, az urad ért, kit még sosem láttál. Félsz és körülötted mindenfelé ijedt arcok vannak, õk is újoncok. Viszont az ellenfél, harcedzett. Egy barbár horda, kiknek arcán nincs félelem, szemük lángol. Halált ígér.

    Legszívesebben otthon lennél, a családi tûzhelynél, de nem lehet. Morcos tisztjeitek megölnek bárkit, ki ellen szegülni mer. Úgy érzed két tûz közé lettél szorítva, remeg a kard a kezedben, pajzsod alig bírod el. Az istenekhez rimánkodsz, de õk nem hallgatnak meg, hisz ép valami finom ital mellet figyelik az eseményeket.

    Aztán elkezdõdik, íjászaitok és hajítógépeitek mögületek halált küldenek, az ellenfél felé. Lassan ti is megindultok. A barbárok hiába veszítettek sok embert, még mindig többen vannak, és úgy üvöltenek, mint valami felbõszült vadállatok. Legszívesebben elfutnál, de nem lehet, társaid tolnak elõre. Végül a vezetõjük elordítja magát és így jelt ad a rohamra.

    Mikor látod, azt ahogy közelednek, veszed csak észre igazán, hogy milyen hatalmasak és hogy milyen vadság van szemükben. Valami benned összezsugorodik, szíved nyakadban ver. Megpróbáltok gyorsan felállítani egy pajzs falat, de irdatlan erejük áttöri és elkezdõdik a káosz. Már az elején elveszted a pajzsod, így egy darab karddal próbálsz valamit tenni. Látod, ahogy társaidat leülik. Hallod, csonkolt testek nyöszörgését a sárban. Halálra váltan bolyongsz a káoszban. Egyik barbár egy baltával akar rád lecsapni, reflexbõl felrakod a kezed és kivéded, de ekkor õ hasba rúg. Kicsúszik lábad alól a talaj, átesel egy puha tárgyon és elterülsz a sárban, közben kardod kirepült kezedbõl.

    Idõközben hátulról megjelenik a lovas egység és eddig vesztésre álló csata, kezd átbilleni a gyõzelem felé. Bár ebbõl te nem sok mindent fogsz fel, mert a sártól alig látsz, de azt észleled, hogy az, ki téged sárba taszított közeledik. Oldalra nyúlsz valami fegyverért, de kard helyet valami meleg puha dolgot fogsz meg. Oda nézel, egy társad fekszik holtan. Az, kivel tegnap még kockáztál, most meg a kiontott beleiben nyúlkálsz. Hányingered van, öklendezel. Egyszer csak a barbár vállba rúg, ismét elterülsz, és kicsit arrébb csúszol a sárban. Kezed sajog, szemeidben félelem, s közben istenekhez némán rimánkodsz, hogy adjanak esélyt neked. Ellenfeled föléd tornyosul, mint valami hóhér felemeli baltáját. És benned végleg megfogalmazódik az, hogy most itt a vég. Ekkor mögüle a káoszból egy ló ijedten arrébb lép és meglöki farával a barbárt, ki nem állt túl stabilan. Még próbál megállni, de aztán egyen súlyát vesztve rád esik. Te nem gondolkozol, püfölöd, ahogy bírod. De õ erõsebb oldalra szorítja kezedet, majd rá fog a nyakadra és fojtani kezd. Megpróbálod oldalba ütni, de csak az övét találod el és ott valami megvágja kezed. Üvöltenél, de a nyakadon lévõ szorítás ezt nem engedi. Próbálod lefejteni a kezét és állad leszegni, sikerül. A kézfejébe harapsz, szorítás megszûnik, látó tered kitágul, így észre veszed az oldalán lévõ tõrt. Utána kapnál, de õ elõtte arcon képpel, s te visszaterülsz a földre és érzed, hogy orrodból valami meleg folyadék szivárog. Ellenfeled újra rá fog a nyakadra, de most erõsebben szorít. Egy pillanat alatt elzárja levegõ útját, most már nem tudsz kibújni. Oldalához nyúlsz, és utolsó erõiddel kiveszed a tõrt, majd bele szúrod. Szorítás enyhül, minimális levegõ jut tüdõdbe, de ez elég, hogy erõt kapjál egy újabb döfésre. Érzed, ahogy ellenfeled vére kezedre spiccen. Hallod, ahogy felüvölt. A szorítás erõsödik, te újra döfsz, láttásod elhomályosul, de te újra döfsz. Ellenfeled körme nyakadba mélyed kiserkentve egy kis vért, érzed itt a vég, de újra döfsz. Majd a szorítás elereszt, és te iszod a levegõt. Tüdõd fáj, szemeid megtelnek könnyekkel. Csak fekszel a sárban véresen, körülötted hullák fekszenek, kik üveges tekintettel néznek. Távolban csatazaj hallatszik, meg halk nyöszörgések, aztán megszólal valahonnan egy ismerõs hang és üvölti:

    Gyõzelem!

    Gyõzelem? Gyõzelem, visszhangzik fejedben, majd az eszméleted veszted a csatatéren.

    

    

Wolio


Vélemények, hozzászólások