Még ha a halál árnyékának völgyében járok is…

2008. 09. 21. 16:57 / Általános
Batku Loboda elégedetten nézett. A tájat fürkészte, de emberein és a század többi katonáján kívül mást nem látott mozogni. A 2. százada egy órája indult el felderíteni a lázadók által megszállva tartott Trad városka külsõ negyedeit. Feladatuk erõszakos felderítés azaz hatoljanak addig elõre, míg olyan ellenállásba nem ütköznek, ami megállítja õket.

Még ha a halál árnyékának völgyében járok is…

    Batku* Loboda elégedetten nézett. A tájat fürkészte, de emberein és a század többi katonáján kívül mást nem látott mozogni. A 2. százada egy órája indult el felderíteni a lázadók által megszállva tartott Trad városka külsõ negyedeit. Feladatuk erõszakos felderítés azaz hatoljanak addig elõre, míg olyan ellenállásba nem ütköznek, ami megállítja õket. A fiatal knáz** a tankönyvekben elõírt módon indította útba az embereit. Középen hátul a nehézfegyverekkel felszerelt rajok, a jobbszárnyat a kiméra fedezte egy rajjal megerõsítve, a balszárnyon meg a két sentinel nyomult elõre mintaszerûen. A városkát óvón borította be a hajnali köd, ami most kezdett fel-fel lebbenni néhány enyhe szellõtõl, mint a lányok szoknyája a huzatban, de hasonlatosan azokhoz szégyenlõsen vissza is ereszkedett tüstént. Ez persze nem volt jó nekik, hiszen a pára nem csak a várost rejtette el, hanem a benne megbúvó ellenséget is. Várniuk kéne, hogy végleg eloszoljon, de arra nincs idõ. Az ütemtervet tartani kell. A támadó csapatoknak szüksége van az információra. Nyomultak hát tovább. Sebesen, de kellõ óvatossággal. A batku a távcsövébe nézett, de közben gondolatai máshol jártak.

    Tizenhárom éve szolgálta a gárdát és ezáltal a Szent Roncs akaratát és már hat offenzívában vett részt az emberiség ellenségei ellen. Harcolt már orkok, eldák, tiranidák ellen, de ilyen balsejtelme még sosem volt. Érezte, azóta hogy kiléptek a leszálló-hajóból. És nem hagyta nyugodni. Valami csillant a távolban. De az lehetetlen a nap még nem kelt fel. Nincs ami csillogjon. Odakapta a látcsövet. A csillanás megismétlõdött. Nem, ez lézer. Precíz lézertûz záporozott feléjük, a raj a batkuval rutinos módon keresett fedezéket, akár század többi tagja. Korga és Csentov gyalogosok felállították a lézerágyút. Hartalmas dördülés rázta meg a földet alattuk. A robbanás harmadik raj mellett vájt krátert a talajba és borította be õket a göröngyeivel, de egyéb kárt nem okozott. Earthshaker! Szóval tüzérségük is van az átkozottaknak. A balszárny felõl motorzúgás kúszott át a köd hátán. A knáz utasítására a két sentinel mozgásba lendült. Varázsütésre egy erõsebb szélroham elsodorta a pára takarót a tájról és a városka romos épületeibõl, akár a vigyorgó koponyából a csúszómászó férgek az ellenség csapatai özönlöttek elõ. Az batku hátra nézett a knázra. Várta a parancsot. Jelenteni kell a harcérintkezést majd visszavonulni a zászlóaljhoz és megfelelõ nehézfegyverzettel elfoglalni a várost. A knáz késlekedett. Megõrült vagy mi? Ezek itt túl nagy falat nekik. Azzal nem szerez dicsõséget, ha most lemészároltatja magukat.

    A parancs azonban az volt tarts ki!

    Hát legyen, akkor harcoljanak úgy, ahogyan szokásuk volt mindig is. Becsülettel!

    Arbuz Alon Thuz az Atya Vaskoponya légiójának hadura elégedetten nézett szét. A tájat fürkészte, de az emberein kívül mást nem látott mozogni. Csapatai immáron egy hete, hogy harcban álltak a betolakodókkal. Eddig még sehol sem voltak komolyabb veszteségeik, pedig a fürkészõk jelentései szerint a hamis császár katonái jelentõs erõkkel értek földet. Az offenzíva azonban nem jelentett gondot a védõknek. Részben mert õk itt otthon voltak és persze azért mert az Atya áldása kísérte õket. Az ellenség katonái az elsõ harcérintkezés után rendre megbetegedtek, legyengültek, demoralizálódtak. Így az elsõ légió könnyedén verte vissza a támadásaikat. Lord Thuz elégedett volt, bírta az Atya áldását és csapatait gyõzelemre fogja vezetni. Úgy határozott, hogy az elsõ vonalból fogja lelkesíteni harcosait és egyben megnézi magának az ellenséget. Testõreivel körülvéve kiket az Atya csókja jelölt meg vonult ki a harctérre. A fürkészõk jelentették, hogy Trad városánál offenzíva készülõdik eleddig nem látott csapatok részérõl. Lord Thuz itt jelent meg tehát és bár embereinek idegenek voltak a gárdisták õ már találkozott velük. Vostroyanok.

    Tizenhárom éve részesült az Atya áldásában, akkor hozták el neki az Õ hívei. Egykoron maga is a hamis császár tisztje volt. De elárulták õt és az egységét. Hûen szolgált, áldozatokat hozott minden nap. Az egysége súlyos veszteségeket szenvedett a bolygó bevételekor. A lázadók fanatikusan védték az állásaikat és õk a vérük árán foglalták el azokat. Borzasztó veszteségeket szenvedtek el, de gyõztek. Jutalmat és megbecsülést érdemeltek volna. Régi szokás a Gárdánál, hogy egy ezred ha dicsõséggel harcol jutalmul kapja a bolygót melyet elfoglalt. Õk azonban nem kaptak semmit. Még a napiparancsban sem emlékeztek meg kiemelkedõ helytállásukról és áldozatukról. A dicsõség másé lett. Róluk pedig megfeledkeztek. Nem kaptak új felszerelést, ellátmányt sem. Azt kapták jutalmul, amit az ellenségeik büntetésül. A helyzet kétségbeejtõ volt, de aztán minden megváltozott.

    Ekkor már Thuz volt a rangidõs, mivel felettesei vagy a harcban vagy az ez után kitört  járványban elhullottak mind. Egy éjjel mikor Thuz is ágyán hánykolódott csapzottan és hagymázas álomtól gyötörten, a szobájában megjelent egy hatalmas alak. Gigászi patinás bronzvértet viselt az arca azonban fedetlen volt. A bõre halott halovány, szinte már fehér csak a szemei sötétlettek akár két feneketlen kút. A homlokán fémesen csillogott, billog gyanánt három koponya. Thuz úgy érezte, hogy a halál jött el érte, hogy a pokol mélyére vigye és hogy ott szolgáljon neki. Az alak szóra nyitotta  a száját és reszelõs, suttogó hangon a következõket mondta.

    -Thuz kapitány, te haldokolsz és haldokolnak az embereid is. Emésztõ kórság rágja a bensõdet és hajnalra kiszenvedsz. Ezért hallgasd meg a mondandóm.

    Akarsz-e még élni? Akarod-é, hogy gyengeséged az erõd legyen? Akarod-é, hogy az átkod áldás legyen, mely olyan hatalommal ruház fel téged, hogy uralhatod ezt a bolygót. Ha akarod mindezt, akkor tagadd meg az istened, akiben eddig hittél! Tagadd meg, hamis az! Mert lám akiért eddig az életed áldoztad nem igazi isten. Tagadd meg mert hatalma nem valódi és álsága bizonyságául elárulja azokat, akik hisznek benne és õ gyáván elrejtezik, mert halott! Tagadd meg, azt aki elárult téged és esküdj annak, aki éppoly hûséges lesz tehozzád! Köss szövetséget vele és ha imádod Õt, akkor Õ gondoskodik rólad! Õ az Atya, az õsi igaz isten, a gondoskodó Apó, kinek óvó keze áldásként borítja minden hívét. Higgy benne és megáldatsz! Gondoskodik rólad és az embereidrõl és hatalmat ád néked. Akarod-é ezt Arbuz Alon Thuz?

    Akarta. Hét éjen át jött még el hozzá a lovag és minden alkalommal ajándékot hozott neki.

    Az elsõn meggyógyult.

    A másodikon erõs lett.

    A harmadikon hatalmat kapott a kórság felett, mely az embereit tizedelte.

    A negyediken megkapta az Atya áldását, ennek bizonyságát a homlokán viseli immár.

    Az ötödiken megkapta a vértet, amelyet felöltve hasonlatossá vált az Atya lovagjához.

    A hatodikon egy õsi fegyvert hozott a lovag mely csakugyan a halált köpte az ellenségre. Végül a hetedik éjen a lovag elhozta neki a könyvet, mely tartalmazta mindazt, mely zsinórmérték gyanánt megmutatja az utat melyen járnia kell.

    Majd elbúcsúzott.

    -Lord Thuz te lehetsz immár ennek a bolygónak az ura. Szervezz sereget és nevezd azt légiónak! Hódoltasd meg ezt a bolygót az Atya nagyobb dicsõségére és emlékezz kitõl kaptad a hatalmadat! Légy buzgó és készülj fel. Ellenség vesz körül a végtelenben és neked erõsnek kell lenned! Azért jöttem, hogy búcsúzzam és hogy emlékeztesselek. Emlékezz, hogy kitõl kaptad eme hatalmat! Emlékeztessen erre a három vasból való koponya a homlokodon. Emlékezz, mert meglehet, hogy nehéz harcban, melyet az Atya nevében vívunk az univerzum sötétjében szükség lesz rád! Védd meg, ami a tiéd és soha ne feledkezz meg arról, kinek köszönheted mindezt.

    S a lovag távozta után Lord Thuz a katonáiból, kiket az Atya nevében kiválasztott megalapította a Légiót, melyet az Apó angyal-lovagja után Vaskoponya Légiónak nevezett el.

    Ez tizenhárom esztendeje történt. Minden hetedik hónapban megjelent egy a lovagok közül és ajándékot hozott. Fegyvereket, vérteket. Cserébe néha a Légió egy-egy századának erejét kérték, hogy csatlakozzanak a harchoz. Az Atya áldását kiterjesztették az egész bolygóra és hívei kiket áldása illetet mindig készek voltak a harcra.

    Lord Thuz arra eszmélt fel merengésébõl, hogy két katonája kiken Apó áldása igencsak elhatalmasodott egy tépett alakot lökdösött elé. Az ellenséges század egyetlen megmaradt túlélõje. A katona idõsebb férfi volt, szakadt kék egyenruhája tanulsága szerint tiszt féle lehetett a Vostroyanoknak nevezettek között. Thuz ismerte õket. Büszke, félelmet nem ismerõ harcosok. Küzdött az oldalukon egykor. Ez itt most mégsem mert ránézni. Szinte remegett a rémülettõl.

    -Mi a neved és a rangod katona?- a kérdés reszelõs suttogáskén tört elõ a torkából. A testõrök egyike a földre lökte a halványkékbe öltözött katonát. Le a porba, majd belerúgott

    -Válaszolj, kutya!

    A férfi összegörnyedt a fájdalomtól, Aztán lassan felemelte az arcát és a hadúrra nézett. Tekintetében nem félelem ült, hanem gyûlölet.

    -A nevem Loboda és batku vagyok az Istencsászár Vostroyan Elsõszülötteinek 25. Ezredében, te átkozott.

    -Úgy. Légy hát üdvözölve a világomon Loboda õrmester. Mint látod az urad elhagyott téged és társaidat. Betolakodók vagytok itt mind. Kéretlenül jöttetek és az Atyára mondom nem hagyjátok el ezt a planétát élve. Istenetek elárult benneteket is, ahogyan engem is egykor. Ez a  sorsotok és idõtök kitelt.

    A nagyúr lenyúlt és vaskesztyûs kezével megragadta az õrmester zubbonyát. Könnyedén felrántotta a földrõl és az arcába sziszegte.

    -Vidd hírül a vezéreidnek, hogy itt nem vár más rátok, mint pusztulás! Ha nem a fegyvereink által, akkor majd végeznek veletek a betegségek, melyek már a soraitok közt terjednek. Menj és mondd ezt el nekik õrmester! Egy módja van annak, hogy életetek a tiétek maradjon. Ha az Atyának adjátok a sorsotok. A hamis képmás nem segíthet rajtatok. Ha behódoltok élhettek. Különben itt pusztultok mind. Jól harcoltál õrmester. Dicsõségesen és becsülettel. Ezért megengedem, hogy a követem légy.

    Batku Loboda égõ tekintetét az óriás szemébe fúrt. Gyûlölettõl remegõ hangon csak annyi szakadt fel belõle.

    -Nem!

    Lord Thuz egy pillanatig a markában vergõdõ férfira meredt. Majd fogást váltott és az acélból való ököl összezárult. Az õrmester mellkasa szilánkos péppé zúzódott. A nagyúr ledobta a véres tetemet a porba.

    -Kár! -suttogta maga elé- Ez esetben nincs ki a halálhírt megvigye. Pusztuljanak hát úgy, ahogy élnek! Tudatlanul!

*õrmester

** Junior officer (hadnagy, fõhadnagy, százados)

A vostroyan katonai rendfokozatokat Lord ZG egy írásából emeltem át     

            

gorugrany


Vélemények, hozzászólások