Degenesis

2073. Ez az a dátum, amely örökre megváltoztatja világunk képét. Eljött ugyanis az Armageddon, tucatnyi aszteroida képében, amelyek Földünkbe csapódtak, lerombolva először Európát, majd sorban az egész világot. A becsapódásokat földrengések és szökőárak követték, maga a földkéreg is megsínylette a katasztrófát, az új vulkánok mellett hasadékok nyíltak, amelyek okádták a füstöt. A tízezer éve fennálló emberi civilizáció egyetlen nap leforgása alatt megsemmisült.

 

A viharokat és földrengéseket pedig a sötétség követte, a rengeteg füst és hamu keltette felhőtakaró hatékonyan takarta el a napot – olyannyira, hogy hamarosan a szállingózó pernye mellé hópelyhek vegyültek. Megkezdődött a legújabb jégkorszak. A két jégsapka kiterjedt, Európa északi része a jégpáncél alá került, a többi területet pedig az állandó fagy vette birtokába. A kevés túlélő pedig a föld alá kényszerült, mindenféle menedékekbe, és csak tüzelőért jártak fel a felszínre. Az éghajlat-változásnak egyetlen nyertese volt – Afrika egyenlítői térsége kellemes, mediterrán éghajlatú paradicsommá változott, és a Szahara kizöldült.

Azonban ez a jégkor sem tartott örökké. A hamu és por lassan leülepedett, és egyre többet sütött a nap, végül a jégtakaró repedezni kezdett, és Európa magához tért. A túlélők pedig előbújtak, és törzsekbe szerveződve bejárták a hamu lepte vidéket, élelmet és menedéket keresve, és persze egymást ölve, mert az emberi természetet még a világvége sem volt képes megváltoztatni. Ahol viszont sikerült összetartani, virágzó városok keltek életre, többnyire magas kőfalak között, mert a világ veszélyes hely maradt.

Tovább a teljes cikkre