Adatok

Red_Corsair_Huron_Blackheart.jpg

A Badab háború

A Vörös Kalózok űrgárdista rend nevének még az említése is félelmet kelt minden olyan hajó legénységében, amelynek útj a Malestrom mellett visz el. Félelmetes és kegyetlen kalózok hírében állnak - nem is alaptalanul. A sors fintora, hogy a rendet pont a kalózok ellen alapították.

Az Asztrálkarmok

A Vörös Kalózok űrgárdista rend nevének még az említése is félelmet kelt minden olyan hajó legénységében, amelynek útja a Maelstrom mellett visz el. Félelmetes és kegyetlen kalózok hírében állnak - nem is alaptalanul. A sors fintora, hogy a rendet pont a kalózok ellen alapították.

A Maelstromot az anyagi univerzumban egy hatalmas gáz- és porköd jelöli. A tudósok szerint a valódi és a hipertér itt egy helyen "összeér", és ez okozza a különleges körülményeket,az állandó hipervihart, amely nagyon megnehezíti az őrjáratozást, sőt, még pusztán a navigálást is a Maelstormban. Így az hamar a deviánsok és eretnekek fészkévé vált. A legóvatosabb becslések szerint is legalább 20 ork és kalózbirodalom bújt meg a ködben.

A Maelstrom egyre súlyosabb problémákat jelentett az Administratumnak. Térségéből rengeteg kalózhajó portyázott a birodalmi kereskedelmi útvonalak irányába, és a helyzet a 35. évezred idején már olyan súlyos volt, hogy komoly fennakadásokat okozott a teherszállításban. Ezért a Föld Nagyurai 598M35-ben rendházalapítást hirdettek, és létrejött számos Űrgárdista rend, közöttük az Asztrálkarmok. Feladatuk a Maelstrom körüli hajózóút védelme lett, otthonuk a Maelstrom melletti Badab bolygó. A rend vezetője Lufgt Huron volt, aki egyben Badab kormányzójának a címét is magáénak tudhatta.

A lázadás

Eleinte minden rendben ment. Az Asztrálkarmok szépen kordában tarották a kalózokat, visszaverték az orkokat, és úgy általánosságban remekül helytálltak. Ám egy gyászos napon 901M41-ben az Asztrálkarmok rendje az őrület jeleit mutató Huron parancsainak engedelmeskedve megtámadott és megsemmisített egy birodalmi vizsgáló flottát amikor az megfigyelőpályára állt a Badab körül. A hajókat elpusztították, a bolygó felszínén földet ért túlélőket lemészárolták.

Az Inkvizíció rögtön újabb vizsgálatokba kezdett, és hamarosan feltárult az igazság. Úgy tűnt, az Adeptus Mechanicus küldött ki egy flottát, hogy vizsgálatok alá vonja a furcsán viselkedő Asztrálkarmokat, de főként mesterük, Huron volt az elsődleges célpont. A rend vonakodott ugyanis génállományának mintáit rendszeresen elküldeni az Adeptus Mechanicusnak hogy az megvizsgálja és raktározza a sarjmirigyeket. Ezen felül a Badab bolygó tartozásai is csillagászati méreteketet öltöttek, hiszen az elmúlt mintegy másfél évszázadban Huron elmulasztotta befizetni adóját.Végül pedig Huron Lufgt teljesen alkalmatlannak bizonyult pozíciójára.

Badab Zsarnoka, ahogy Huron Parancsnokot a birodalmi krónikások elnevezték, egy hataloméhes és ambíciózus ember volt, akinek sosem lett volna szabad pozíciót kapnia egyetlen Űrgárdista rendben sem, de még kormányzónak is teljességgel alkalmatlannak bizonyult. Veszedelmes ember volt, sok jó tulajdonsággal, de híján volt az emberiség iránti elkötelezettségnek, amely pedig nélkülözhetetlen a Birodalom egy ilyen nagyhatalmú parancsnokánál. Sosem fogjuk biztosan tudni, mi az igazság, de egészen vad találgatások kaptak szárnyra, miszerint Huron egy idegen alakváltó volt, vagy hogy más, teljesen szokatlan idegen befolyás alatt állt. De abban megegyeznek a források hogy a változás hirtelen és teljességgel váratlan módon bizonyos pszichikus erőkkel ruházta fel Huront.

Kirobbant hát a 41. évezred egyik legsúlyosabb lázadása. Az újabb vizsgálatot követően Huron nyíltan ellene szegült a parancsoknak, és kikiáltotta a Badab rendszer függetlenségét. 902-ben egy megtorló sereget küldtek a Badab rendszerbe. Ám a sereg teljességgel felkészületlen volt, és az Asztrálkarmok néhány hét csatározás után visszakergették őket. 903-ban a Birodalom újabb sereget küldött, amelyet szintén visszavertek, bár mindkét fél súlyos veszteségeket szenvedett.

903-ban három új Űrgárdista rend, a Sáskaharcosok, a Kivégzők és a Siratók csatlakoztak a lázadáshoz, eddig ismeretlen okból. Midnen valószínűség szerint messze visszanyúló szövetségről volt szó, és a döntéshez az Asztrálkarmok katonai sikerei is hozzájárulhattak. A Birodalom kővé dermedt a sokktól, és hosszú ideig nem regált érdemben.

A lázadó koalíció a kalózokhoz hasonlóan kezdett viselkedni, válogatás nélkül támadták meg a birodalmi hajókat. 904-ben a Sáskaharcosok egyik portyázó egysége rajtaütött a Tűzsólymok egyik hipertéri viharban elsodródott naszádján és elfogta. A Tűzsólymok azonnal megtorló támadást indítottak, és az összecsapásokból rendes háború alakult ki. Hamarosan öt teljes rend bonyolódott a küzdelembe. A Császár visszarendelte a Kóborlók rendjét a galaxis keleti peremvidékéről, de az érdemben nem tudott beleavatkozni a küzdelembe, mivel el volt foglalva a kerreskedőutak védelmezésével.

906-ban két újabb hűséges űrgárdista rend, a Vörös Skorpiók és Minotauruszok is beszálltak a küzdelembe, és a birodalmi hajóutak végre úgy-ahogy biztonságban voltak. Ennek eredményeképpen 907-ben a a Vörös Skorpiókat és a Tűzsólymokat visszarendelték a galaxis keleti peremére, a normál szolgálati helyükre, és két újabb rendre, a Novagárdistákra és az Üvöltő Griffekre bízták a hajózási útvonalak védelmét. Az anarchiát kihasználva ráadásul az orkok is előretörtek a Maelstromból, és hatalmas hadjáratokat indítottak az Ultima Segmentum emberlakta rendszerei ellen. Így a lázadó Űrgárdisták mellett az orkok ellen is több rendet kellett mozgósítani.

Eközben a Csillagfantom rend megkezdte Badab ostromát, két másik rend pedig a Sáskaharcosok és a Kivégzők bolygóját vizsgálta át, ennek hatására ez utóbbi két rend hamarosan feladta a küzdelmet. A Tűzangyalok elleni csatában meggyengült Siratókat a Minotaurusz rend 908-ban egy rajtaütés során bekerítette, és egy véres és vad, hajóról-hajóra folyó küzdelem után végül a Siratók megadták magukat, miután a hajóik nagy része megsemmisült. Nagy csapás volt ez a Zsarnoknak, a lázadók jelentős hátrányba kerültek, és a háború folyamatos ostromok sorozatává alakult. Öt másik rend is beszállt az ostromokba hosszabb-rövidebb időszakokra - az Ördögűzők, a Tűzangyalok, a Szalamandrák, az Űrcápák és a Medúza Gyermekei mind kivették részük a küzdelemből. Ám az Asztrálkarmok nem adták meg magukat, sőt, megesküdtek hogy halálukig védelmezik Huront. Végül 912-ben az ostromló seregek áttörték Badab fő erődjének védelmét. Huron maga is halálosan megsebesőlt egy hőbombától. Űrgárdistái, mikor látták hogy nincs remény, felragadták a testét, és megpróbáltak áttörni az Ördögűzők blokádján. Mintegy 200 Űrgárdistának sikerült is az akció, és Huron súlyosan sérült testével együtt a Maelstromba menekültek.

Az Inkvizíció alapos vizsgálatnak vetette alá a Sáskaharcosok, Kivégzők és Siratók rendjét, és végül a génállományt minden rontástól mentesnek találták. A három rendre büntetésül egy-egy százéves keresztes hadjárat várt, amely alatt bizonyíthatták hogy a lázadás csak tévedés volt, és hogy ők maguk halálig hűek a Császárhoz.

Feketeszívű Huron

Kétszáz Asztrálkarom Űrgárdisa, egy maroknyi ellenálló Sirató, Sáskaharcos és Kivégző társaságában sikeresen megtörte a blokádot és a Maelstormba menekült pár zsákmányolt hajón. Maga Huron túlélte az utazást - egyesek szerint csak mély gyűlölete és bosszúvágya tartotta életben. Az orvosok és techgárdisták óvatosan kicserélték elhalt szerveit bionikus beültetésekre, miközben a hajók a sötét ködben haladtak. Mikor Huron felébredt végül, azonnal elrendelte hogy az első lakható világot foglalják el. Ez egy kalózerőd volt, amelyet lerohantak és hamar el is foglaltak. A kalózokból rabszolgák lettek, és elsőként tapasztalták Feketeszívű Huron haragját.

Huron hatalma gyorsan nőtt, ahogy az eretnekekből és renegátokból egy kalózbirodalmat kovácsolt össze. Félelmetes Űrgárdistái Vörös Kalózok néven váltak ismertté és hírhedtté, mert régi rendjeleiket vörös festékkel tüntették el, csakúgy mint a császári sast és egyéb birodalmi emblémákat. Ez a szokás Huront nagy elégedettséggel töltötte el, és azóta is szokássá vált, hogy a hozzá átállt Űrgárdisták megtartják eredei rendjük színeit, de a páncéljuk egyes részeit vörössel mázolják be, hogy új hovatartozásukat jelezzék.

A Vörös Kalózok jelentős erővé váltak a térségben, és a Maelstromból induló rajtaütéseik egyre gyakoribbak és véresebbek lettek. De mind közül a legariasztóbb, hogy az Inkvizíció is komolyan aggódik az egyes Űrgárdisták, sőt, újabban már teljes osztagok miatt, amelyek eltűnnek és később Huron seregeiben bukkannak fel.

(ez a cikk a régi Inkvizítor archívumából lett átemelve)